B. Tomos Hajnal: Skype
Gondolom, szennyek nélküli nézete
már a nemléttel rokonított.
– Gyógyulj meg, mama! –
suttogta sírásra görbült ajka,
bús gyermek-szeme,
elfúló hangja –
mindenét adta alig pár évéből.
Azóta ebben pihenek,
megágyaz, takargat,
mint meleg kéz
és minden napkeltémre
ráterül ez a kép –
azóta már mosolyogni is tudok.
Pusztai Péter rajza