Rólad álmodom gyakran, drága szobrász,
ki pénzt kaptál, s közben szidtad a pápát,
használtad, nem csókoltad a dukátját,
te korai, márványban égő Zorbász.

Ha elkap olykor ninivei sodrás,
szégyellem rendkívül a zsebem vágyát:
a jó utcalány használja az ágyát,
s kacagásában tör ki belőle morgás.

Én erre tettem fel, mit feltehettem,
hogy terpeszkedhessem a fotelemben,
és harapjak, ha házamban a farkas.

Az ördög bennem eléggé hatalmas,
de itt az angyal rögtön vele szemben,
ott dobog foltos, fura szívzsebemben.

Forrás: szerző FB-oldala