Ahol fújtató tűzparipák
egy tavon
dobogva köszöntik
a felkelő Nap sugarait…
Vakon!
Magamra vettem
a lány bőrét,
megráztam a fejem,
hogy lobogjon a haja.
Én nem is tudtam…
ilyen forró egy lány…
belül…
kinéztem a szemén,
egy világot láttam…
LÁTTAM!!!


A világot láttam,
és fáztam!
Egy tavat láttam,
tűzparipákat láttam,
dobogtak és fújtattak.
Felkelő Napot láttam
és…
és magamat láttam…
Vakon!
Én nem is tudtam…
ilyen hideg vagyok…
kívül…
Szembenéztem Vakmagammal,
egy világot láttam…
LÁTTAM!!!


Fújtató tűzparipák
vakvágányon…
nagy vagányok…
Felkelő Nap eltakarva,
zsugorító esőfelhő
visszarángat önmagamba.
Kitágult a lány bőre,
megtelt, nyúlt, ócska.
Októberig visszaugrik,
és használom újra!
Addig felhőt hajtok
Napra várva,
a tavon!
Magam előtt a lány bőre,
én Vakon!