B. Tomos Hajnal: Akkor nem írt
Hullt az régen is,
talán emberemlékezet óta,
– ahogy szól a nóta –
érkezett hirtelen egy reggelen,
mint ünnepi asztal
megterítve fehéren
udvar és aszfalt,
persze estig elolvadt,
csorgott eresz és csatorna,
csizmádat latyak áztatta –
de akkor még volt
egyféle gyermeki illúzió,
hogy jön majd újabb,
sarat, mocskot takaró
csillón sima palást,
melyre nem írt ítéletet
csontujjal a halál.
Pusztai Péter rajza