Idő-madár köröz fölöttem
az évre alkonyuló égen,
szeszélyes, változó körökben.
A tegnap mindvégig fehéren

tündököltek az égi tollak
a földre hideg fényt havazva.
Fa, fű, járda telet ragyogtak.
Észak-szánján a szél kacagva

siklott tova a fülem mellett,
s jól szétborzolta a hajamat.
Mára a levegő szürke lett,
széles szárnyterpeszű zuhatag.

Azt képzelem, hogy vándorsólyom,
mikor kinézek az ablakon.
Eltűntek mind a rigók, hollók,
pár levél ül csak az ágakon…

2021. 12. 11.

1. Albert-Lőrincz Márton:
   2021. december 16. 09:38

   Az időmadár siklik tova – széles szárnyterpeszű zuhatag. De azért nemsokára már hosszúlnak a drága napok.