Nászta Katalin: elhagy, kifut, lejár, eltűn’
Czegő Teréz művésznőnek
négy szó mi kimaradt
egyik előző versemből
gondoltam
el ne vesszenek
megírom őket újra
hogy kiteljesedjenek
e l h a g y
hát elhagy egyre-másra
átmenekül a szomszéd szobába
itt hagy egyedül
l e j á r t volna a szavatosságom?
itt taposom a malmunk még!
k i f u t a tej
de nem a párom
mi ez a rendetlenség?!
ágaskodnak a kérdőjelek
ezek se érzik jól magukat
ha nincsenek egymás hegyén-
hátán
hát nem lehetetlenség?
mind itt taposnak a hátamon
kopogtatnak
mit!
dörömbölnek!
verik az ajtót
hogy beengedjem őket
s randalírozzanak
az asztal tetején!
jól kinézek
szoktam mondani
miután lesöpörtem a morzsát
s az abroszt visszatettem
a helyére én
nem haragszom
nem dehogy haragszom
csak füstölgök itt
mert időm van
s ráérek
két palacsinta között
míg még a levegőben
visszahullás előtt
röpködnek, mint a madarak
e l h a g y az erőm
k i f u t az időm
l e j á r szavatosságom
e l t ű n ö k mindjárt
csak rendet raktam
nektek én drága
családom
és ugyan miért?
megköszönni csak én szoktam
mindent
ti megesztek mindent némán
hát mára
ennyi fért belétek
s belém…
2021-12-14