Demény Péter (Ivan Karamazov:) Advent
Vártalak mindig, nem jöttél el
se világossal, se sötéttel,
se napkelettel, napnyugattal,
szekérrel vagy fényes fogattal.
De én mégiscsak reménykedtem,
reményeimnek rabja lettem,
s te úgy jöttél meg, hogy nem jöttél,
mert vártalak, hát megszülettél.
Most itt ülök, és megint várlak,
s mert nem talállak, megtalállak,
fénylő a fa, bennem világít,
még világol egy új világnyit.
Forrás: szerző FB-oldala
Pusztai Péter rajza