János király karácsonya / King John’s Christmas

János király nem volt jó ember.
megvoltak a kis dolgai…
És bizony nagyon sok nap eltelt,
mire szólt hozzá valaki.
És akikbe belefutott,
ha városi sétára indult,
rámeredtek fölényesen,
felvágták orruk kényesen
– János meg állt csak csendesen,
s koronás arca elpirult.

János király nem volt jó ember,
körötte barátot se látni.
Otthon volt minden délután.
De nem jött senki sem teázni.
És mikor eljött a december,
ő – valljuk be – nem kapott mástól
képeslapot, kedves szavakkal,
víg karácsonyi hangulattal,
újévi jókívánságokkal,
nem kapott mástól, csak magától.

János király nem volt jó ember,
de ő is félt, s bizakodott,
az évek meg csak teltek egyre,
és ajándékot nem kapott.
De minden év karácsonyán
– mikor az énekesek éjjel
megjelentek, s az ifjúság
megtapsolt sipot es dudát –
felakasztotta zokniját,
eltelve oktalan reménnyel.

János király nem volt jó ember,
– életét zarkózottan élte -,
s kigondolt egy üzenetet,
felmászva a ház tetejére.
Aztán leírta és bedobta
a kéménybe, s rajta ez áll:
” KI KÖZEL S TÁVOL LÁTHATÓ
és legfőképp a TÉLAPÓ
a címzett és a feladó
Jack” – azaz nem János király.

„Amit akarok: egy kis kekszet,
s az ember cukorkát is enne,
s azt gondolom, egy doboz bonbon is
nagyon megfelelő lenne.
És egy-két narancsot se bánnék,
A diót meg imádom rágni,
és KELLENE nekem egy zsebkés,
amivel jól lehetne vágni.
És, Télapó, ha engem igazán szeretsz,
leginkább egy nagy, piros gumilabdát szerezz!”

János király nem volt jó ember,
és üzenetét befejezve
újra a szobjában termett,
a csöveken leereszkedve.
Hányódva félelem s remény közt
ott feküdt ő, semmit se szólva,
„Mindjárt nyitja az ablakot”
(homlokráncolva hallgatott),
s ajándékot én is kapok,
az elsőt évek óta”.

„Na jó, felejtsük el a kekszet,
s cukorka nélkül megvagyok,
és valójában az se baj,
ha csokibonbont nem kapok.
Nem szeretek narancsot enni,
s diót se szoktam rágni,
és igazából VAN zsebkésem,
és majdnem jól tud vágni.
De, Télapó, ha engem igazán szeretsz,
leginkább egy nagy, piros gumilabdát szerezz!”

János király nem volt jó ember,
s ahogy a napot nézte,
ahogy felkelt, és azt üzente:
itt a karácsony végre,
és lekapták az emberek
zoknijukat, hogy mennyi
kekszet és játékot hozott,
– szájukon meg csokinyomok -,
János király így motyogott:
„Na persze… nekem semmi.”

„Akartam némi kekszet én is,
s ha cukorkám is lenne,
gondoltam, egy kis bonbonnal
épp megfelelő lenne.
S nagyon szeretem a narancsot,
a diót is imádom.
De, Télapó, ha igazán szerettél volna engem,
egy nagy, piros gumilabda lenne most a kezemben.”

János király az ablaknál állt,
és csak nézte szótlan,
hogy lent a fiúk és a lányok
hogy játszanak a hóban.
S miközben ott állt, és figyelt,
az irigység elkapta…
S ekkor az ablakát kivágva,
királyi fejét eltalálva,
lepottyant a felséges ágyra
egy piros gumilabda.

„Ó, TÉLAPÓ, MOST ARRA KÉRLEK,
ÁLDÁSOMAT FOGADD HÁT,
HISZ MÉGIS HOZTÁL ÉNNEKEM
EGY PIROS GUMILABDÁT.”

Albert Csilla fordítása

King John was not a good man —
He had his little ways.
And sometimes no one spoke to him
For days and days and days.
And men who came across him,
When walking in the town,
Gave him a supercilious stare,
Or passed with noses in the air —
And bad King John stood dumbly there,
Blushing beneath his crown.

King John was not a good man,
And no good friends had he.
He stayed in every afternoon…
But no one came to tea.
And, round about December,
The cards upon his shelf
Which wished him lots of Christmas cheer,
And fortune in the coming year,
Were never from his near and dear,
But only from himself.

King John was not a good man,
Yet had his hopes and fears.
They’d given him no present now
For years and years and years.
But every year at Christmas,
While minstrels stood about,
Collecting tribute from the young
For all the songs they might have sung,
He stole away upstairs and hung
A hopeful stocking out.

King John was not a good man,
He lived his live aloof;
Alone he thought a message out
While climbing up the roof.
He wrote it down and propped it
Against the chimney stack:
„TO ALL AND SUNDRY – NEAR AND FAR –
F. Christmas in particular.”
And signed it not „Johannes R.”
But very humbly, „Jack.”

„I want some crackers,
And I want some candy;
I think a box of chocolates
Would come in handy;
I don’t mind oranges,
I do like nuts!
And I SHOULD like a pocket-knife
That really cuts.
And, oh! Father Christmas, if you love me at all,
Bring me a big, red, india-rubber ball!”

King John was not a good man —
He wrote this message out,
And gat him to this room again,
Descending by the spout.
And all that night he lay there,
A prey to hopes and fears.
„I think that’s him a-coming now!”
(Anxiety bedewed his brow.)
„He’ll bring one present, anyhow —
The first I had for years.”

„Forget about the crackers,
And forget the candy;
I’m sure a box of chocolates
Would never come in handy;
I don’t like oranges,
I don’t want nuts,
And I HAVE got a pocket-knife
That almost cuts.
But, oh! Father Christmas, if you love me at all,
Bring me a big, red, india-rubber ball!”

King John was not a good man,
Next morning when the sun
Rose up to tell a waiting world
That Christmas had begun,
And people seized their stockings,
And opened them with glee,
And crackers, toys and games appeared,
And lips with sticky sweets were smeared,
King John said grimly: „As I feared,
Nothing again for me!”

„I did want crackers,
And I did want candy;
I know a box of chocolates
Would come in handy;
I do love oranges,
I did want nuts!
And, oh! if Father Christmas, had loved me at all,
He would have brought a big, red,
india-rubber ball!”

King John stood by the window,
And frowned to see below
The happy bands of boys and girls
All playing in the snow.
A while he stood there watching,
And envying them all …
When through the window big and red
There hurtled by his royal head,
And bounced and fell upon the bed,
An india-rubber ball!

AND, OH, FATHER CHRISTMAS,
MY BLESSINGS ON YOU FALL
FOR BRINGING HIM
A BIG, RED,
INDIA-RUBBER
BALL!