ÁLLJON FÉLRE!

Álljon kend félre az útból! – kiált a szekeres székely a szász atyafira –, mert ha nem, úgy jár, mint a másik. A szász megijed, s kitér az utból; de midõn a székely elhaladt, bátorságot vesz magának s utána kiált:
Hát a másik hogyan járt, hallja, szomszéd!?
Hát csak úgy, bolond, hogy nem akart kitérni az útból, s én tértem ki.

(Székely anekdoták)
***

A SÍRÓ SZÉKELY

Nagypéntek volt. A pap oly szépen prédikált Jézus szenvedéseiről, hogy az egész templom népsége sirva fakadt. Csak egy ember akadt, akin nem fogott az elegikus hangulat, aki nemcsak hogy nem sirt, sőt nevetgélt a többiek kesergése fölött, s ez is idegen volt.
Amint kijönnek a templomból, megszólítja az idegent egy, még akkor is könnyező hívő:
“Hát kendnek hol volt a lelke, hogy kaczagni mert kend, mikor a többi kesergett?”
“Csak ott, hogy hát ha én sirni akarok, otthon sirok, a mi templomunkban.”

(Székely anekdoták)

***
DIALEKTUS

A marosszéki fiút bekerítették a vásárhelyi kollegiumba, hadd váljék belőle irástudó ember. A fiút egy falujabeli filozófus vette védőszárnyai alá. A gyerek nem tudván hamarjában leszokni arról az édes marosszéki dialektusról, a filozófus sokszor figyelmeztette, hogy ne beszéljen mindig á-val. Egy este, a szokott takarodó alkalmával, a fiú kerülvén az á-t, így szólott a protectorhoz:
“Batyam! Adj’ide a parnamat!”

(Székely anekdoták)
***
SOROMPÓ

Egy úri család utazik Borszék felé. Amint egy falun mennek keresztül, látják, hogy az utcza vége el van zárva sorompóval. megszólítanak egy arra őgyelgő embert:
“Merre kell mennünk, bátyá?”
“Hát arra, ni, ahol a sorompó van.”
“Hiszen ott el van zárva az út!”
“Azért mehetnek, bátran, mert azt úgy is csak a marhák számára csinálták.”

(Székely anekdoták)

Forrás: szerző FB-oldala