A kávéház zsaluja lehúzva
s egyáltalán
minden beltér, félhomály,
halk zene zárolva.
Ő csak áll –
nem lámpavas, toronyóra alatt,
nem a sétatéri szökőkút permetében,
hanem csak úgy, valahol
a kiürült óvárosban
járdaszélre húzódva,
kezében hamvadó cigaretta.
Maszkos Rómeó,
ki nem tudja mire vár
és miért épp ott,
déli tizenkettőkor,
talpa alatt terjengő
hósárban.

Csak nézi a szemközti vitrint,
s benne a sovány górét
kezében hamvadó cigarettával-
arcáról olvasni, hogy nem tudja,
merre forduljon. Induljon,
vagy mivégre maradjon.