Cseke P. Péter: (Azok az idők…)
– Azok az idők elmúltak már, drágám! –
Mondta az ősz ezer szín fátylán.
– Nem vagy a régi, itt-ott fehér a hajad.
Visszavágtam: – Fehér leszel te is hamar!
Kacagott, majd tovalebbent némán,
Csak álltam szinte bénán,
És néztem, ahogy a szél elől
Falevélsereg menekül.
Távolból az ősz még visszaintett:
– Töröld szemedből színeimet!
Pusztai Péter rajza