1.
egyre súlyosabbnak érzem
a szavakat
nem merem kimondani mind
ami bennem
azt hiszem igy vagyunk sokan
őrizzük lovainkat
2.
hogy kevesbedünk
értékünk nagyobb
többet adnának
értünk a piacon
3.
hát persze hogy szűrjük
ami van
valami maradjon
holnapra is
4.
fiatalon milyen bohó
meggondolatlanul
szól a száj
később
még bolondabb
azt hiszi övé a világ
megvénül
mire kiderül,
csak kölcsönkapta
visszakérik
azzal, amivel adták őket
s a ráadást nézik
5.
bevetettem környezetem
mindennel, amim volt
még ki is találtam melléjük
valami újat, izgatót
nem futottak túl messze
pedig majdnem szabadok voltak
a láthatatlan istráng
visszafogta
pányván szaladtak körbe-körbe
haj, de szép kerek volt a hold
ahogy bambán nézte őket
6.
gyorsan, gyorsan
szórjunk ki mindent
ami kincs
ami fölösleg
mert úgyis azzal
maradunk
amit kiszórni
képtelenek vagyunk
7.
de most ajándékozni
akarunk
és odaadnánk mindenünket
ha kitalálhatnánk
minek örülne
a kincsem, a kincsed
8.
elrejtette mélyen
és jól
féltette félti
minden jóakarótól
ismeri a közmondást
mi van azokkal kikövezve
találja ki, ha szerette
valaha is
9.
nem halunk meg
míg a szándék
erősebb bennünk
mint a félsz
ráérünk a búcsúzkodásra
még nem harangoznak
még itt dél van
hiába mondják
itt a tél
–
2021, december 23-25

A szerző grafikája