Ének a ködben / Cântec în ceaţă

Ágak, ti ködben gubbasztó szárnytalan madárhad,
ösvényeinkre ne vessetek ma árnyat.

Ez a néma gyötrődés elkerülhetetlen útja.
Lelkünket csillagok felé, vagy tán az örvény-mélyre húzza.
Fogjuk egymás kezét, nincsenek szavak.
Hazudni kár, szerelem csak az, ami igaz marad.
Egykor napfényes erdőn sétáltunk egymást karolva,
menekülünk most ködfelhőfodorba bújva…

a lét keskeny peremére szorulva…

Fordította: Koosán Ildikó
Forrás: Képmás – másképp. MEK

*

Copacii, pre negri, ne ies in drum.
Umbrele lor clătinate sunt fum.

O spaimă tăcută ne-nvăluie rea.
Poate vântul ne poarta prin lume ori poate o stea.
Ne ţinem de măîni, ne spunem cuvinte,
Poate noi o minţim, poate dragostea minte.
Cândva ne-am plimbat prin soarele dimineţii,
Acum băjbăim prin pădurile ceţii…

Ori poate pe marginea vieţii…