Vagyok, mint szeme a lónak / Sunt ca un ochi de cal

Világra – ellenzőkkel.
Ne kérdezd, mikor
Majd hozzád érek,
Az út szélén milyen fák,
Virágok voltak.
Én csak az utat látom
És időnként, néha-néha
Üzeneteket küldő
Felhők árnyékait,
Amiket nem értek.

Nászta Katalin fordítása

Acoperit spre lume.
Să nu mă-ntrebi
Când o să-ajung la tine,
Ce arbori şi ce flori
Am întâlnit.
Eu văd numai drumul
Şi din când în când
Umbrele norilor,
Transmiţându-mi mesaje
Pe care nu le înţeleg

Forrás: a fordító FB-oldala