Nem tudom már, hol álltam
Két rozsdás sín között
Talán Kolozsváron
Vártam a csodára
Amikor észbekapva
Léptem fel a peronra
Mert épp betolatott
Vágyaink tehervonatja
Hogy gyorsan becsomagolt
Életünk elszállítsa
Athénba továbbítsa –
Vagy tán az új metró
Athéni állomásán
Lépkedtem álmodozva
Ami a tengerpartra küldött
Ahol a hullámokban
Ezernyi elfeledett
Szamosparti emlék fürdött,
Porlott az arany homokban.
Később a Nyugati
Pályaudvaron terveztem újra:
Jobb lesz, ha két határon át
Magyar szállítók viszik
Huszonegy év festményeit,
Tárgyait, éltünk maradékát
A régismert Budapestre,
Örök átszállóhelyemre
Szülővárosom felé
S ha most is utaznom kell
Állok elé
Elfújják-e járványos szelek
Hirtelen kieszelt tervem?
És akkor még mitsem jeleztem
Nyugatról, keletről
Vagy a szigetekről,
Ahova álmaimban
Fehér hajók visznek el nyomban
Türkiz hullámokon
Sem a szép egekről
Ahol az otthonom.
Nem tudom már, hol álltam,
Csak a csodára vártam.

Budapest, 2021. december 27.