A CSIGA
(Részlet)

Egy évvel a szülei halála után aztán beütött a mennykő: a kerepesi temetőben szónokolt volna a kegyelmes úr, s beszéde előtt halotti csend volt a temetőkertben. Ekkor a közelből váratlanul idehallattszott egy gyermek éneke: „Csiga-biga, gyere ki! Ég a házad ideki!“
A miniszternek megakadt a szó a torkán. Homlokán verejték ütött ki, majd, csodák csodája, két karvastagságú szarv emelkedett ki a fejéből! Ezek leverték a cylinderét, s végükön félméterre tolták el arcából a kegyelmes úr szemeit. Csiga lett újra a miniszterből, csiga-biga, aki egy gyermek énekére kitolta sokáig rejtett szarvait, mert a természet diadalmaskodott a nevelésen. Kiütközött a szarva szegény Csigamérnek, mert azt hallotta a gyermektől, hogy ég a háza ideki. Boldogan feküdt a fűre, egy-két lépést mászott, akkor meghalt. A nép csodát emlegetett és nem hitt a szemeinek. A főváros díszsírhelyet adott a nagy halottnak, és emlékkövére ezt a szarvas-bölcsességet vésték:

„Itt nyugszik a jó Gróf Földváry Csigamér,
Akinek testében kék volt a csigavér.
Miniszter korában szarvak nőttek fején
S mire észrevették, hulla vala szegény!“

Molter Károly
Zord Idő, 1919. 8. szám