Albert-Lőrincz Márton: 2022

Ami eltelt, hát azért is hála,
Szorongunk, mint hálóban a bálna,
Kitörnénk mi minden kötelékből,
Csak segítene Urunk az égből.

Szabad legyen, az ember csak erre
Vágyik, dacol s könyörög, öl, perel,
Emberarcú szabadságért kiált,
S dédelgeti a megtalált imát.

Elhullt sok férfi, asszony és pulya,
S nyitva van még a Pokol kapuja,
Urunk, segíts most gyermekeiden.

Huszonkettő ne hozzon több rosszat,
Huszonkettő legyen békés korszak,
Szabadság, légy a kijáró ingem!

Hadnagy József: Uram,

„És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe.” (Jelenések könyve:8:4)

imádkoznék, de imámban nincs tűz,
s e tudat minden templomból kiűz;
nem találok szót, mely lángra gyúlna,
a szó kővé vált, hiába fújja

tanult könyörgés … a szívem hideg…
nem is szív már az, inkább egy ideg-
erdő… embernyom kusza ösvénye
ágbogas idők árnyék-völgyébe’.

Hogyan juthatna imám az angyal
kezébe? Halvány szikrára telik
csak tőlem; parány dél, alkony, hajnal
egy-két sugara éltet évekig.

Sóhajokon ég a tömjén; füstjét
tekintsd imának, jó illatúnak,
fésüld ki a múlt év bánat-fürtjét,
s öröm-kalapot adjál az újnak!…