HUSZAS ÉVEK

Vörös fejjel bömbölt a magyar,
sértve soha-be-nem-állott csöndünk,
véresszájú volt a hon köröttünk –
s benne minden véres lett hamar:

veríték a kizsákmányolástól,
utcakő a tőke sortüzétől,
vizelet a vese-leveréstől –
és a köpet is, cellák dohától.


ÖTVENES ÉVEK

Vörös fejjel bömbölt a magyar,
sértve soha-be-nem-állott csöndünk,
véresszájú volt a hon köröttünk –
s benne minden véres lett hamar:

veríték a beszolgáltatástól,
utcakő a nagy meneteléstől,
vizelet a felfázott veséktől,
köpet meg a kőbányák porától.


KILENCVENES ÉVEK

Vörös fejjel bömbölt a magyar,
sértve soha-be-nem-állott csöndünk,
véresszájú volt a hon köröttünk –
s benne minden véres lett hamar:

veríték a munka-hajszolástól,
utcakő a szkinhed-bevetéstől,
vizelet a sugárszennyezéstől,
köpet meg a seholsem-lakástól.


TÁVOLI ÉVEK

Véres lesz a most színehagyott
lobogó is, vérpiros lesz újra,
véglegesen önszínére gyújtva
Betlehem fölött a csillagot.

Forrás: Könyörgés apátiáért. ÚJ VERSEK, 1987-1997. MEK