„Újévi köszöntő

Volt, van és leendő Barátaim,
kik még ép ésszel sétáltok
e korai fényében az új esztendőnek,
kik függőhidakról és barlangjáratokból
bújtok elő,
kik alatt nem szakadt a mélybe s nem omlott be az óév,
s nem fúródott mellkasotokba
félbe maradt beszélgetések törött gondolatjele,
s nem tipegtetek hármaspontok
magatehetetlenségében,
s nem akasztottátok a reményt kérdőjel
görbületébe,

nem sínylette derekatok, vállatok, gerincetek
a pusztába kiáltott felkiáltójelek csendjét,
kiket nem delejezett az el nem mondott imádságok sora,
s zárójelek kalodájába sem kerül sóhajotok.

Barátaim! Adjon az Isten nektek
szép és igaz szavakat,
tűrhető mondatokat,
meg nem, el nem, és le nem szakadást,
elviselhető jeleket,
jelenéseket, megfeszítő kiáltásokat
a nyugodt ébrenléteket helyett,
s kerüljenek titeket a csendes lankadások.

2021. január 1.”

Óévi felelet

Tudatom, itt vagyok megint,
még ép ésszel sétálok
az óesztendő kései fényében,
függőhídról ereszkedem, barlangomból
bújok elő,
bár azt hittem beszakad alattam
ez az óév,
a félbe maradt beszélgetések kérdőjele
bár itt rozsdásodik a mellkasomban,
s hármaspontok tehetetlenségében tipegnek
gondolataim,
de a reményt sikerült fel nem akasztanom
rozsdás kérdőjeljelek görbületére,

sínylette derekam, vállam, gerincem
a szélnek eresztett kiáltások csendjét,
delejezett engem is el nem mondott
imádságok kesere,
kalodába is kerültek sóhajaim.

Barátaim! Újra leltem
szép és igaz szavakat,
türelmes mondatokat,
bár a valahova tartozás sztigmái
elviselhetetlenül égnek rajtam,
kiáltozom is itt az újév kapujában,
de ettől nyugszom s éberen nyugtalankodom,
s a csendes lankadások sem rémítenek immár.

2021 december 31.