– Egyre jobban hasonlítok apámra – mondta Vadmalac a társának.
Ültek a derengő városi fényben, fogták egymás kezét.
Azt játszották, hogy összegezték, mi történt velük az elmúlt évben – szilveszter estéje volt.
Malacka a család sikereit sorolta, Vadmalac még saját magát is meglepte, amikor kibökte, hogy a legjobb az volt, hogy nem tört ki a közelükben háború.
– Apám mondta ezt is, utolsó éveiben. Hiszen tudod.
Na de akkor, hogy mit remélnek az újtól…
Hát mit is lehet remélni egy egyre kuszább, embertelenebb jelentől?
Mintha apja hangján Vadmalac – már abban is hasonlít?
– Hogy ne legyen háború.

Forrás: lenolaj.hu