Nem tudom feledni ki voltam, s ki leszek,
nem a szél vagyok, ki mezőn felejti
szárnyait, s bár boríthatnak fájó hegek,
a visszaúton magát el nem veszejti

hitem. De láthatatlanul és nesztelen,
álmaim, vágyaim, botlásaim torán,
utódaimban élek. Nincs mit vesztenem.
Szőrén ülve az öröklét pogány lován,

fázó emlékeim labirintusában
baktatok, s csak lelkem száll végtelen felé.
Ebben a végeláthatatlan tusában

sebet adok, sebet kapok. Mindhiába.
Hátamon föld, arcomon csillagok – belé-
halok. Foglaljátok éltem szent imába.

2021. február 2.