Hónapok óta nem voltunk távol a texasi lakásunktól. Valójában nem tiltotta senki, hogy autóba üljünk és elinduljunk. Semmilyen papírt nem kell itt mutogatni, hogy hova mész, miért. Ez egy szabad ország. Egyelőre. Egyszerűen nem volt értelme kimozdulni. A vendéglők, mozik, színházak, múzeumok és filharmónia zárva, az iskolákban, egyetemeken távoktatás folyt, az üzleteken és az orvosokon kívül nem volt hova menni a városban. Az ismerősök sem szívesen fogadták egymást, maszkos világ, kesztyű, fertőtlenítő szer, kézmosás.

Wécépapír. Ételhalmozás. A spanyol munkásrétegnek és a városszéli feketéknek volt a legnehezebb, mert ők megszokták, hogy nagy családi ünnepeket tartanak, közösen sütötték a húst a parkokban, miközben a gyerekek a játszótéren ugráltak, hintáztak. Korábban. A középrétegnek is elérhető áron, a vendéglőkben vidáman teltek a hétvégi családi együttlétek, hangos felszabadult sörözés.

Március óta egyszerre leállt minden. A nemzeti parkokat bezárták, csak hetekkel előre, interneten megváltott kódjegyekkel lehetett belépni. Mi egy ilyen jegy birtokában autóztunk a százötven kilométerre levő Guadalupe természeti parkba. Ha a közösségek mégsem tartották volna meg a távolságot egymástól, akkor közöttük tarolt legjobban a vírus. Halottakat egyelőre csak az orvosok láttak, és a statisztikákban olvastuk a számokat.

Egyszóval könnyebb volt otthon ülni, játszani az udvaron, fürödni a saját fürdőmedencében, mint a városban értelmetlenül autózni vagy sétálgatni. San Antoniót Texas Velencéjének nevezik, mert turisztikai központ. Csodálatos parkjai mellett sétabárkák úsznak a vendéglők között kanyargó folyón. Hömpölyög a tömeg minden este. “Fun”, ahogy itt mondják. Olcsón és jól lehet szórakozni, enni, inni. Egyúttal katonai központ, elegáns katona ruhában sétálgatnak az ifjú harcosok, mint egykoron a mi monarchiánkban a karpaszományos udvarlók.

Aztán jött a vírus. A bárkák leálltak, a vendéglők bezártak. A turisták elmaradtak. Néhány hajléktalan sétál az elhagyott utcákon.

Most végre, hónapok óta először kimozdult a családunk. Nézem a tájat, haladunk a Dombország (Hill Country) felé. Amint az alföldi tájat felváltják az erdők, szerpentines, teraszos falvak, hatalmas kerítéssel körülzárt farmok, egyre inkább szembetűnnek a Trump-plakátok, zászlók és a választási felhívások. Texas németek által alapított települései felé haladunk. Boerne, Frederiksburg stb. Észak-Texas egykori telepeseinek leszármazottait “red-neck”-nek, vörös nyakúaknak gúnyolták, talán azért, mert szorgalmas, nagy testű földművesként egész nap sütötte nyakukat a nap. Most is a legrendezettebb borászataik, mezőgazdasági farmjaik nekik vannak. Aztán amint haladunk felfelé, az erdők váltakoznak a hatalmas, üresen maradt, elkerített, leszegényedett, valamikor jobb napokat látott gazdasági épületekkel, ahol egy-két állat legelészik, lerobbant rozsdás gépek, elhagyott autóroncsok… Az autóroncson is Trump-zászló virít. Ez már inkább a “hillbillyk” világa. Azokat az embereket nevezik így a “rozsdaövezetnek” csúfolt egykori iparzónákban rekedt emberekről, akik egyik napról a másikra, alkalmi munkákból tengetik az életüket. Őseik vagy ők maguk vándoroltak ide a jobb élet reményében, aztán nem tudnak se tovább menni, se magasabbra jutni. Ott maradnak, ahol vannak.

Amerikán belül sokan megértik, ha egy életforma megszűnik, azonnal keresni kell másikat, még ha az más országot, más környezetet, más világot jelent is. A társadalmi mobilitás több irányú. Mindenkinek egy élete van, nem lehet depresszióban, beletörödésben leélnie. Ezért látható most egyre több Texasban idegen rendszámú kocsi az itteni utakon. Délen keresnek munkát az északiak is. Északra mennek a déliek. De a hillbily otthonmarad. Várja a jobb munkát, jobb napokat. Sörözget, cigarettázik, amíg van miből. Kivár, mesél, okoskodik és reménykedik a szegénységben. Trump-zászló. Hálásak. Hogyisne. Megígérte nekik az elnök, hogy Amerika nagy lesz. Ismét. Mi leszünk az elsők. És neki köszönhetjük. Akárcsak a segélyt is. A demokrata többségű kongresszus ugyanis segélyt szavazott a nyáron a bajbajutottaknak. Azután minden kincstári csekkre Trump szépen rányomtatta a nevét. Az egyszerű ember úgy kapta meg, hogy ez a Trump-segély! Hát hogyne lennének hálásak! A demokraták mit adtak nekik? Ugye?

Az egykori német bevándorlók szép városi létformát teremtettek a texaszi remeteségben, kőházakat építettek, templomot. Fúvószenekaruk volt, sörkertjük, kórus és kuglipálya. Ma már csak “antikvitet” mindenhol, meg az őszi Oktoberfest. Egy kis bevétel. A tehetősebbek az élelmiszerláncba álltak be, borászatott nyitottak. Texaszi bort és wurstot árulnak savanyúsággal. Mintagazdaságaik rendezettek. Mások az olajiparban és a komputervilágban boldogulnak. Az idén az Októberi ünnep is elmaradt. A nagyvárosban nem volt olyan szembetűnő a Trump-plakát, de itt mendegélsz az autóval és már messziről virít a politikai hovatartozás. Előttünk a pályán egy felzászlózott kocsi haladt, benne fiatalok, két oldalt Trump matrica, középen a szocializmus szó keresztülhúzva. Nem akarnak szocializmust, nem akarnak általános egészségbiztosítást, társadalmi hozzájárulást. Fegyverre, sétahajóra, új autókra van pénz, a gyermeke egészségére már nem fizetne. Merthogy nekik ne mondják meg, mit csináljanak a pénzükkel! Aztán amikor kórházba kerül a család, és olyan számla érkezik a postaládájába, hogy el kell adnia a házát, kocsiját, szarvasmarháját – akkor kit szid? Na kit? Természetesen a demokratákat és Obamát. Olyan ez, mint régen, amikor a zsidókat szidták mindenért. Most Obamáznak, visszafelé. Trump megígérte, hogy megszünteti az Obama-féle egészségbiztosítást! Nem kell nekünk “Obamacare”! Neki nem is kell, mert hatvanöt év felett ingyenes öregkori ellátást kap a milliomos éppen úgy, mint a hajléktalan. Mindazt, amit Bismarck 1883-ban a Német Birodalomban be tudott vezetni, hogy az egészség- és szociális biztosítás két pilléren, a munkáltatón és munkavállalón együtt nyugodjon, azt Obama hosszas egyezkedéssel és a republikánus többségű parlament ellenkezésével közel százharminc év után sem tudta megnyugtatóan elfogadtatni Amerikában. A Trump kormány előbb eltörölte a hozzájárulás kötelezettség jellegét, majd miután egyik pillért kivette, megtámadta, hogy alkotmányellenes az egész biztosítás. Nézem a 19. századi büszke német házakon és a hatalmas, kissé elhagyatott farmok kapujában a Trump-zászlókat és tisztelettel felrémlik előttem Bismarck sajátos, büszke sisakja.

Hogy ez Trumpnak nem jutott eszébe! Mármint a katonai acélsisak. Mondjuk aranyból! Ő csak egy szovjet piros sapkáig jutott. Az se semmi, mert büszkén viselik lelkes híveik. Mindegy, hogy egykoron a barna ing, most a piros sapka, piros ing az összetartozás boldogsága. Jó a tömegen belül lenni. Büszke megkülönböztetés. Mi és Ők. Lehetne akár Bismarck sisakja is. Nem? Pedig mennyi mindent elfogadtatott… Kezdve nemcsak a vörös nyakkendős viselettől, a kormány mint családi vállalkozásig, a külpolitika hatékonysága a golfpályáinak és szállodáinak, kaszinóinak bevétel-növelésére. Egyszóval minden olyant megtett, amit előtte egyetlen amerikai elnök sem mert megtenni, nehogy felróják neki a nepotizmust, magán-, és közérdek “összetévesztését”, adópapírjainak rejtegetését, magánéletének kuszaságát. Halkan jegyezzük meg, Clinton egyetlen családi félrelépésével megbotránkoztatta a tartásos érzületű konzervatívokat, míg Trumpnál éppen ezt a tetterős vérbőséget szeretik elnéző mosollyal. Ugyanazok.

Soha egyetlen amerikai elnök ellen sem írtak annyi könyvet, mint Trump ellen. (Én ötvenet számoltam meg. Mind komoly, tudományos elemzések.) A Washigton Post több mint negyvenezer hazugságát leplezte le. A világ csodálkozik ezen a tűzijátékszerű, állandóan sziporka itt-a-piros hol- a- piros trükkel traktáló showműsoron, ami négy éve Amerikában zajlik. Az erőszakot kedvelő külföldi jeles politikusok éppen ezt a határozottságot szeretik benne. Hiába na: Történelmi Személyiség! Ő is annak tartja magát. Többet mer, mint más. Irigylik és hódolnak neki. És a tömeg egy része is áhítattal nézi a kulisszák mögül előugró csilicsalit.

A múlt században voltak ilyenek Európában. Az egyik tizenkét év alatt tönkrette az egész világot. Amint ezeket a vidéki texaszi zászlókat nézegetem, úgy vélem, Trumpnak könnyen lehet még négy éve. Sietnie kell. Azt nem hinném, hogy az amerikai alkotmányt képes lenne megváltoztatni, hogy mandátuma lejártával tovább maradhasson, mint más szerencsésebb sorsú hatalomkedvelők, de négy év alatt gyökeresen át kell rendeznie nemcsak Amerikát, hanem az egész világot. Ahhoz, hogy a nyitott társadalomból egy tökéletesen zárt rendszert teremtsen, először fel kell mondania a nemzetközi szerződéseket. Ehhez már sikeresen hozzáfogott, előbb felmondta, majd átalakította a NAFTA nevű észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményt, kilépett a Távol-keleti partnerségből és a WHO Világ Egészségügyi Szervezetből.

Felmondta a nemzetközi éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodást, hogy szabadon szennyezzék a levegőt az olajfinomítók. Mi következik most, ha ismét megválasztják: kilép az ENSZ-ből (Hitler is kilépett a Nemzetek Szövetségéből!), és megszünteti a NATO-t. Ez utóbbi hihetetlen változást hoz majd a világ katonai egyensúly helyzetében. Hazahozza a hadseregeket a különböző hadi támaszpontokról (az Afganisztánban állomásozó katonáknak máris megígérte, hogy Karácsonyra otthon lesznek, a kínaiak alig várják), és modern harci eszközökkel felfegyverzi a különböző szembenálló országokat. Hadd harcoljon a világ, brexiteljen, na meg a pénz is jól jön az óriási költségvetési hiány csökkentésére, saját bevételeinek a növelésére és befektetéseinek a gyarapítására. Hogy ez majd óriási munkanélkülésghez vezet? Sebaj, ott a recept: antifa, Black life tüntetők, demokraták. Obama és Soros. A vírusterjesztő kínaiak. A világ úgyis csak demokrata csőcselék. Szerinte.

Belpolitikájában első húzásai között lesz az adóhivatal átszervezése. Mi az, hogy éveken keresztül kellett rettegnie az adóhivataltól! Hát ezen változtatni kell. Ezt követően (az időrendi sorrendet tetszőlegesen és érdekeinek megfelelően tologva) megszünteti a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot. Semmi szükség rájuk, csak viszik a drága pénzt, nem hozzák.

Ha ezeket mind végiggondolná az amerikai választó, akkor semmiképpen nem szavazna Trumpra. De ha nem rá, akkor kire? A demokrata oldalon sem óhajtott a párt támogatni egy olyan fiatal, határozott, leleplező és csatát bíró személyiséget (van Texasban is pl. Beto O`Rourke stb.), aki a szociáldemokrata értékek mellett határozottan kiállna, hanem a kiegyezés politikájára építették a kampányt, a sodródó tömegek megnyerésére, nem a szembenállásra. Van ebben is logika, hogy a trumpi harcos évek után most végre a megbékélés következzen.

Megbékélés? Trump imádja a konfrontációt. És a hívei is. Akkor él igazán, ha másokat gúnyolhat, megsért, megaláz, kirekeszt, miközben áhítatosan nemzeti egységgel és a “visszahozott” történelmi nagysággal ámítja híveit. A nemzet Én vagyok! Aki nem rám szavaz, az nem nemzet. Trumpnak nincs más ideológiája: csak a hatalom megszerzése. Nem véletlenül rendezett be XIV. Lajos francia király stílusú fogadótermet a new-yorki Trump Toronyban. Aztán amikor adóproblémái támadtak, tüntetően kiköltözött a floridai nyaralójába a “bűnös demokrata” városból. Ott viszont megint simlis bajok vannak. A floridai nyaralóját, ahol kezdve a kínai elnöktől, a volt japán miniszterelnökig mindenkit oly módon fogadott, hogy a biztonságpolitikai állami kiadások a családi vagyont szerencséltették, sajnos nem használhatja – csak az év bizonyos részében. Merthogy imígyen szól a szerződése. Ugyanis klubbnak és kaszinó vállalkozásnak van bejegyezve, nem magánlakásnak. Sebaj. Lakom, majd a Fehér Házban, kaszinózom Floridában. Na, most mit mind…. Izé, hogy állandóan bennem laktok…?

Lehet viszont, hogy ez sok embernek tetszik. Előbb a hatalmat kell megragadni, aztán az ideológia is kialakul. Volt már ilyen. A körvonalazódó ideológiának mély érzelmi gyökerei vannak: az irigység és a gyűlölet. Ezért szeretik: 1. a gazdagok, mert adót csökkent nekik, és protekciós nemzetközi szerződéseket ígér, 2. híveik a fehér szélső-jobb és fegyvergyárosok, mert megértően biztatja őket a védelemre, az ősi történelmi előjogaikat támadó a demokraták ellen, bevándorló muzulmánok, déla-amerikaiak, latinok, fekete lázadók és antifasiszta tüntetők ellen. 3. Szeretik az ortodox zsidók és a gazdasági perekkel fenyegetett izraeli Netanyahu hívei, a szimbolikus diplomáciai Jeruzsálem-foglalásért. 4. Szeretik a kubai menekültek, mert Obama anélkül próbált kiegyezni Kubával, hogy biztosította volna minden kubai menekültnek az állampolgári védelmet. 5. Örülnek a texasi latinok, hogy lezárta a határt és nem jön több mexikói olcsó vendégmunkás. 6. Ugyanezért szeretik a fekete támogatói is, hogy amióta lezárták a határt, talán könnyeben találnak munkát.

Hatalmas Harley-Davidson motorosok húznak el mellettünk. Bőrkabátos, hajadonfőtt, sisak nélküli, fegyveres motorosok. Büszkén ülnek a nyeregben. Öregedő férfiak, fűzőben a hölgyek. A motorra erősítve lobognak a zászlók. Méltóságteljesen elfoglalják az úttestet.

Csodálatosan szép napot töltöttünk a Guadalupe folyó partján. Az unokák horgásztak, fürödtek, én Szokratészen elmélkedtem, hogy éppen akkor ítélték halálra, amikor Athénban ismét visszaszerezték a demokráciát az oligarcha tirannusoktól. Mire hazamentünk, végetért a választás.

Családommal hiába vettünk részt az előválasztáson, Trump hívei leszavaztak minket. Texasban: 5, 848 303 szavazó szeretetével gazdálkodhatott. Na, megkapott 38 elektort. Hogy az micsoda? Hát kérem, a több száz évvel ezelőtti amerikai törvényalkotók nem bízták az elnökválasztást teljesen a “démosz” szavazatára. Demokrácia ide, meg oda, de a nép döntését felül kell bírálni. Itt, miután a nép többségi szavazattal megtisztel valakit bizalmával, még jön az “elektorok testülete”: 534 elektorból 270-en meg kell hogy szavazzák az elnököt. (Athénban csak ötszázan voltak Szokratész idején.) Az előző választáson Trump elveszítette a többségi szavazatot, az elektorok mégis őt választották. Így nyert. A nép nem őt akarta, az elektorok igen.

Most megtörténhet, hogy megfordul a kocka, a demokraták több elektort nyertek, mint Trump. Hogy mi lesz? Trump hívei nem fogják elfogadni az új helyzetet. A “démosz uralmát” fogják számonkérni, és indulnak harcba a normalizálódni vágyó világunk ellen.

San Antonio, 2020. október 5., csütörtök

Forrás: ujhet.com