Akkor lesz belőled oktató,
ha éjszaka eső kopog
balsorsod tetőcserepén
s a kéményre ráfagy a levegő.

Akkor lesz belőled tanár,
ha kemencéd, fűtőtested
egyetlen gyapjútakaró,
homlokodon a nyár heve

olvasztja vízzé a jeget,
míg ágyadon kisimítod
a kísértés ráncait
és mellkasodon vacog

egy új alkonyat. Akkor
lapozhatsz fel más életet,
ha iskolaszolgaként
söprögettél a tanáriban,

kék munkaköpenyed zsebében
uraság, dáma, de számtalan
Nemecsek és vörös ing
egyaránt megtalálható.

Akkor lesz belőled tanító,
ha kicsengetés után
végtelen hosszúra nyúlik
a csend és a harangok

elnémulnak pár pillanatra,
diákok keze szívük fölött,
neved a padra vésve
őrzi a hagyatékot.

Forrás: szerző FB-oldala