A kötetről, ha úgy tetszik, a kapcsolatukról, mindketten vallanak. Barátságuk már-már apa-fiúi viszony, s ennek lírai vetülete, „eredménye” meggyőző. Nem csupán Baranyi Ferenctől kapjuk a megszokottan magas színvonalú és hatású verseket, legyenek azok régiek vagy újabbak, de ugyanezt a szintet hozzák a költőtárs kapcsolódó szövegei. Témáik kortalanok; a személyes élet történésein, érzelmein túl a társadalmi környezetre reflektálnak, amelyből úgy tűnik – s tán nem csupán saját nosztalgiám mondatja velem –, az idősebb költő kapott ígéretesebbet, reménytelibbet. Hogy ez nem feltétlen úgy vált valóra, mint hitték/hittük egykoron, az ma már történelem. Jóna Dávid az ötvenes éveiben járva keserűbb magyar sorsot lát, noha az sok mindenben emlékeztet Baranyi életére és költészetére. Felmerülhet a kérdés, minden költő sorsa efféle Magyarországon? („Mindig ilyen bal volt itt a világ?” – kérdezte már Ady is.) Vagy, csupán vannak óhatatlan rímelések, minden koron át ívelő lázadások és megalkuvások a magyar költői létben? (Tóth Zsuzsanna recenziójából)

Gyöngyhalász – Baranyi Ferenc

                                            Jóna Dávidnak ajánlva

Amíg kitart a levegőd, merülj csak!
Nemcsak sírod – eged lehet a mélység!
Ne bénítson tovább, hogy egyedül vagy
s hallod a tenger súlyos szívverését.

Ne bánd, hogy körbenyilaznak az algák
s cápák dermesztő vicsorát se bánjad,
irányodat konokul tartva add át
magad a kincses végzet áramának.

Mert minden gyöngyért lét a tét: halálod
vállalhatóbb, mint az, hogy báva képpel
s üres marokkal buksz fel a vizekből.

S ha gyöngykagylóidat meg nem találod:
csitítsd az életösztönt, bárhogy érvel –
csakis tüdőd szétrobbanása ment föl.

(1990)

Gyöngyhalász – Jóna Dávid

                                  

                                            Baranyi Ferencnek ajánlva

Jó kilencven másodperc a víz alatt:
a gyöngy apró fizetsége a mélynek,
átkozottul súlyos titka rátapadt
a minden-tenger sötét legmélyének.

Visszatartott és közös lélegzetünk
kincset keres újra csak lenn a mélyben,
közben az életünkért mi is küzdünk,
ólomnehéz merülés, semmi fényben.

Belehalni minden apró gyöngyért, és
igazat, valódit szólni, nagy dolog,
ha vérzünk, cápauszonyok köröznek

aztán mégis felbukkanunk: kilégzés,
s maradnak a vízen hagyott lábnyomok,
örökre a verseinkhez kötöznek.

(2019)

Forrás: Gyöngyhalászok * 44 vers/ 44 válasz * Kossuth Kiadó, Budapest, 2021

1. Albert-Lőrincz Márton:
   2022. január 8. 12:40

   Lassan hozzászokunk ehhez a feleselő, lírai párbeszédhez, amit Cseke Gábor Ady Andrással, és mi magunk (Hadnagy Józseffel) – is kipróbáltunk (lásd Kronosz kövei, 2017). Masok is. Mozgósító, egymást munkára serkentő kísérlet. Észre kell venni. Hajrá. GRATULA!

2. Skandikamera:
   2022. január 8. 15:32

   „s maradnak a vízen hagyott lábnyomok”

   Tudomásom szerint a gyöngyhalászok fejest és nem talpast ugranak. (Jó, persze, költői szabadság.)

   :-)

3. Demeter Maria:
   2022. január 9. 09:09

   ” GRATULA ! ”

   Csak egy apró megjegyzés : gratulare (latin ) -örömet, elismerést fejez ki.Ha azt mondom gratulálok, személyes érzést fejezek ki. Miért kell ezt személyteleníteni, és csak vagányul mondani,hogy „gratula”? Vagy most ez a menő ?