Áll a fiú a szélben
Képzeli, elhagyatott
Magában van egészen
Valamit elhallgatott
Hosszú a keze-lába
Csontjai vadul nőnek
Gyermeki puha arca
Nézhetnéd akár nőnek.
Orra férfit ígérő
Könnyű pihe a bajsza
Tekintete kitérő
A fürkészés zavarja.
Repül az úton végig
Szárnya hosszú kabátja
Röpköd haja az égig
Simítaná, hiába
Emlékszem kis kezére
Gyermek-kapaszkodásra
Játékra, sok mesére
S rábízom önmagára.
De mikor mégis, néha
Cinkosan összenézünk
– A kék szem és a barna –
Feltámad szép emlékünk.
Áll a fiú a szélben
Sohasem elhagyatott
Távolodik merészen
Kísérő felhő vagyok.

Budapest, 2022. december 7.

1. Demeter Maria:
   2022. január 9. 08:40

   Olyan szép vers…

2. Zsu dédi:
   2022. január 10. 00:04

   Ez a vers teljesen új színvilágot hoz:
   1. a témája: gyerekekről, fiatalokról rengeteg vers született, de a kamaszokról (még ha unokák is) igen ritkán.
   Ez a Kamasz – mintha az antik „Átváltozások”-ból lebbenne elénk (mint egy mitológiai alak: „Repül az úton végig/ … / Röpköd haja az égig”). Félig gyerek még, félig már fiatal férfi. Gyorsan nyurguló termetét neki magának is meg kell szoknia. Lelke nyugtalanul keresi az érzelmi-gondolati felnőttséghez vezető utat („Képzeli, elhagyatott”; „Tekintete kitérő / A fürkészés zavarja”).
   2. A költő eddigi versei zömében a nosztalgia – a veszteség, a kifosztottság fájdalmával társult.
   Itt, most, a hajdani kisfiúval együtt töltött időkre visszagondolás – nem fájó emlék; a megélt boldogság felidézése a múltat, de a folytonosan változó, nehézségekkel járó jelent és a jövőt is derűs fénybe vonja.
   3. A versben (az eddigiektől eltérően) az eljövendő idők nem baljóslatú fenyegetésként közelednek, a kölcsönös bizalom („Cinkosan összenézünk” „S rábízom önmagára”) a fény felé nyújtózó, röppenő Kamaszt és az őt „kísérő felhő”-nagyszülőt is megerősíti, bátorítja.
   4. A keretbe foglalt vers („Áll a fiú a szélben”) az antik költők eleganciáját, kevés szóval sokat mondó stílusát idézi, míves–könnyed költői képekkel: meglepő ellentétek („vadul / puha”, „nézhetnéd… nőnek / …férfit ígérő”); metaforák („Szárnya hosszú kabátja”; „… felhő vagyok”); rokon értelmű, hasonló hangzású, alliteráló szavak („Repül / Röpköd”).
   5. A rövid, keresztrímes sorok ihletői: a gyorsan suhanó, távolodó Kamasz, a tovarohanó Idő.
   Nagyon szeretem ezt a verset, sok gondolatot, érzelmet, emléket pendít meg bennem.