BALZAC ÖRÖME

Balzac, a híres francia regényíró, nem igen tudott bánni a pénzzel. Bár könyveiért nagyon sok pénzt kapott, mégis állandóan szűkös viszonyok között élt. Egy éjjel a
nyitott ablakon át belopódzott hozzá egy tolvaj. Balzac felébred ál ából és hangosan kacagva nézi, hogyan keresi szinte kétségbeesetten a pénzt az íróasztal fiókjában a szerencsétlen fickó.
— Mit kacag? — förmed rá a betörő.
— Hogyne nevetnék — felel Balzac —, mikor maga sötétben akar ott pénzt találni, ahol én fényes nappal sem tudok.

Pásztortűz, 1932. március 3.

GOETHE ÉS A RÉSZEG DIÁKOK

Goethe, a legnagyobb német költő, szeretett a vendéglőben csendesen elborozgatni, de többnyire nem tiszta bort ivott, hanem vízzel keverte. Egy estén a mellette levő asztalnál diákok urak ültek, már igen vidám hangulatban. Nem ismerték a költőt, és igen megbotránkoztak azon, hogy az öregúr vízzel keveri a bort. Az egyik nem is állhatta meg, hanem odakiáltotta neki:
— Mondja csak öreg, miért hamisítja meg ezt a drága italt?
A költő nem szólt semmit, hanem egy verset hagyott az asztalon:
A puszta víz némává tesz,
Tekints a néma halra.
A bor magában elbutít,
Nézz a szomszéd asztalra.
Mivel ez egyik sincs kedvemre,
Iszom a bort vízzel keverve.

Pásztortűz, 1932. március 3.