A jó meg a rossz emberekről

Már gyermekkorom óta gyanakvóan rezzenek föl, ha valaki közli, hogy ő jó ember. Ilyenkor sietve reápillantok, mert úgy érzem, hogy az öndicsérő jelző súlyos aranytojásként bukkan elő a szájából, és ő a markába hullatva fényesen mosolyog majd, akár a vásári mutatványos. Az ilyen emberrel nem tudnék ugyanabban a szobában aludni. Szüntelen rettegnék, hogy beszakítja a halántékom valami harisnyafélébe bújtatott aranytojással, vagyis a jóságával. Viszont jóleső izgalom csiklandoz meg, ha valaki ilyenszerűen szól hozzám: Nézze, én kutyaember vagyok, velem nehéz kijönni. Erre a fajtára nyugodtan rá merném bízni nemcsak legfontosabb titkaimat, de az életemet is!

Kenyér és gyertyaláng

Ősi szokás szerint a vízbefúltat éjjelenként kenyér hátán úsztatott gyertyával keresik. Képzeletben néha én is így látom a népet, amely Petőfi után kutat, millió és millió gyertyája százhuszonöt éve lobogva siklik az idő vizén a végtelenség felé; de hiába a kérdő gyermeki szemek várakozása, hiába sok-sok reménykedőn megrebbenő tekintet, hiába morzsolgatják ráncos kezek a fekete kendő göbét, mintha egy utolsó rögöt akarnának vetni a fölismerendő sírba – hiába, hiába! A heggyé duzzadt kenyér sehol sem áll meg, hogy rajta a gyertyaerdő egy pillanatra fénnyel árassza el a titkos mélységet. Némán, méltóságosan úszik, s csupán a lángok egyenesednek fel rajta olykor a reszkető sóhajtól. Létezik-e gyász és emlékezés a világon, amely felemelőbb és szívszorongatóbb tudna lenni ennél az örök gyertyafényes lebegésnél, szótlan, de makacs keresésnél?

Tenger a mosdótálban

Csodálatos, hogy némelyik művész mily kevés sikerből tud gazdálkodni. Az elismerések kínosan koppanó cseppjeit évekig gyűjti, aztán megmosakszik benne, és oly frissen, diadalmasan lép az utcára, mintha minden reggel pezsgőben fürdene. Ezzel a konok kitartásával, amely a tehetségét pótolja, lassan sikerül az elhivatott művész látszatát keltenie, és idők múltán valamelyes tisztelet veszi körül. Nem ismernek tőle semmit, de fölnéznek rá, mint egy nemes céh tagjára. Még szerencse, hogy nagyobb siker, igazi siker sosem éri; különben úgy járna, mint a gyenge szívű ember, aki szörnyethalt, mikor közölték vele, hogy egy milliót nyert a lutrin.

Forrás: Kenyér és gyertyaláng. DIA