GOETHE ÉS A RÉSZEG DIÁKOK

Goethe, a legnagyobb német költő, szeretett a vendéglőben csendesen elborozgatni, de többnyire nem tiszta bort ivott, hanem vízzel keverte. Egy estén a mellette levő asztalnál diákok, urak ültek, már igen vidám hangulatban. Nem ismerték a költőt, és igen megbotránkoztak azon, hogy az öregúr vízzel keveri a bort. Az egyik nem is állhatta meg, hanem odakiáltotta neki:
— Mondja csak öreg, miért hamisítja meg ezt a drága italt?
A költő nem szólt semmit, hanem egy verset hagyott az asztalon:

A puszta víz némává tesz,
Tekints a néma halra.
A bor magában elbutít,
Nézz a szomszéd asztalra.
Mivel ez egyik sincs kedvemre,
Iszom a bort vízzel keverve.

Pásztortűz, 1932. március 3.