Jó ideje jelezte Kocsis Francisko barátom, hogy vette magának a bátorságot és nekilátott lefordítani Ady Endre sokat idézett, sokat értelmezett, szidott és magasztalt két strófányi versét, amelyről Ignotus annak idején örökérvényű ítélete maradt az utókorra: “Akasszanak fel, ha értem! De akasszanak fel, ha hat-hét irodalomban, melyet nyelvtudással megközelíthetni: sok vers akad ilyen egész értelmű, ilyen mellet és elmét betöltően teljes kicsengésű.“ Franciskót hajtotta a már-már képtelennek tűnő mutatvány kihívása és a román irodalomban először végül sikerült megszólaltatnia az Ady-életmű pártlan csodáját.

Kocsis virtuóz módon rúgta fel a költő állította csapdát: nem arra helyezte a hangsúlyt, hogy az ez a fekete zongora szókapcsolatot formálisan egy az egyben behelyettesítse. Persze, előfordul, hogy talált volna ilyen megoldást is, de ő többet akart: olyan költői szépségeket lopni ráadásként is az Ady-versbe, melyekkel annak iracionális elemei megsokszorozódnak, fölerősödnek. Ilyen mindenek előtt az Acesta-i pianul de-abanos, mely teljesen uralja az első strófát. Íme a hűség érdekében tett ferdítve fordítás kulcsa e vers esetében. A többi szinte maga magát adja, kínálja. (Cseke Gábor)

Ady Endre
Pianul negru
(A fekete zongora)

Pian nebun: plângi, nechezi, şuieri.
Cine n-are vin fugă vârtos,
Acesta-i pianul de-abanos.
E cântul vieţii ce-l sorb
Zdrăngănitul meşterului orb.
Acesta-i pianul de-abanos.

Larma din minte, lacrima,
Praznicul dorinţelor avan,
Toate, toate-s ăst pian.
Inima zăludă, vinoasă,
Pe ritmu-i sângele şi-l varsă.
Acesta-i negrul pian.

*

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.