B. Tomos Hajnal: Madarak példájára
Lehull a vadludak hangja
és mellkasunkhoz csapódik,
mint ahogy kavics a hallgatag
tükrökkel ütközik.
Itt maradunk cserepeinkben,
ahogy fák maradnak
kopasztott törzsükben,
ahogy felgyűlt idő porlik
egyéltű testünkben.
Várjuk, hogy kopogjon,
mint jóbarát, ha lát,
nevünkön szólítson a kor,
de honnan tudhatnák a madarak,
hogy mégis mikor?
Pusztai Péter rajza