(Reflexióvers Cselényi Béla egy linóleumszőnyeg mintájára c. alkotására)

Bejárni a műperzsa
törökös mintáit,
előbb csak játékosan,
a keret vékony
csíkján elindulva,
aztán be-be lépni
a tulipánok bordó sorközére,
akárha tavaszi kertbe,
kiváncsi gyermekként settenkedve,
és tovább, tovább,
immár a Hagia Sophia mecset
kupoláin ragyogó kusza
levelek és kacsok utánzatán,
lassan telepedni le
a szőnyeg közepén rózsálló
tányérnyi mintára,
és pihenni kicsit, mint szigeten,
aztán végignézni a türkiz mezőn
kanyargó színes virág-hullámokon,
mintha csak a valóság
hátrahagyott óceánján
s a játék kedvéért elképzelni:
milyen jó lenne soha vissza nem térni.