Demény Péter (Ivan Karamazov:) De profundis
Mennyi idő eltelt bennem veletek,
mennyi kiáltás megöregedett,
mennyi sírás,
mennyi minden, aminek nevet sem tudok adni.
Édesanyám, édesapám,
hogy megöregedtetek,
hány ráncba kellene belesúgnom,
amit aztán susogna a nád.
Akármi volt is,
akármi lesz is,
akármi van:
együtt halunk meg.
Forrás: szerző FB-oldala
Pusztai Péter rajza