Petőfiről, Júliájáról és Koltóról sok mindent tart az irodalom, a(z irodalom)történetírás és a legendárium. Tény, hogy a sok-sok hajadon iránt versei tanúsága szerint könnyen gerjedő ifjú költő itt volt ám igazán boldog a házasság révébe érve.
A „mézesszoba”, ahol a fiatal pár mézesheteit töltötte barátjuk, gróf Teleki Sándor koltói kastélyában, ma múzeum. Így került a nagybányai Robert Hitter látókörébe is, aki egész fotóriportot készitett a koltói emlékek relikviáiról.
Az ágy, amelyen Petőfi és Júlia a szerelmetes éjszakákat töltötték, ma régimódinak, egyszerűnek és meglehetősen kényelmetlennek tűnik, de hát kit érdekelt ez akkor, az extázis végeérhetetlen napjaiban idő és körülmény?
Mára jócskán kihűltek a nevezetes nyomok. Minden enyhe doh és szervezett, kincstári kegyelet. Már csak a kósza képzelgés maradt meg számunkra, pedig a szerelem nem halhatott meg, csak a szereplők dőltek ki; ki előbb, ki később, és nincs az az erő, ami visszahozza őket a mézesszobába. (Cseke Gábor)