Leszállt az este.
Az egyik barátom azon
problémájával jött hozzám,
hogy lelke nincs szárazon,
sodródik s bizonytalan,
szeret, s szeretik, de ez
ködben oldódó napkatlan csupán.
Nekem, nos, ötleteim,
biztatásim, elveim özönében
sikerült vele elhitetnem,
hogy én, mint bölcsebb
segíthetek problémáján,
s biztattam lelkét, hogy szebb,
jobb, és egyre jobb az élet,
s hogy szép volt mindig is.

Furcsa, s szokatlan helyzet
mely úgy adódott,
az örök pesszimista
biztat örök optimistát,
miközben lomha óriásfelhők
süttetik hasukat az égen
fehéren, s aranysárga kréták
siratják éltüket a falon
barátom kezében…

„write some thing here”
írja ő mondatát,
s nem állhatom,
hogy gondolatban sorát
sorommal ne folytassam:
mindenki volt szerelmes
ám azt ritkán hallám,
hogy ebbe belelehelte
volna életét, s távozzék
közülünk lelke,
te „everlasting reménytelen „
barátom.

*Szerzője: Erdőközi Sándor (Öcsike 1977-1994.) Közli Para Olga