Gyerekkoromban gyakran jártunk nagyszüleimhez Hódmezővásárhelyre, amelynek félútján volt található Kecskemét. Akkor még a Volánbusz is tartott 10-15 perc pihenőt, s ha a vízkék bogárhátúnkkal mentünk, akkor is gyakran megálltunk egy sétára, sütire… – más világ volt, nem siettünk annyira.
Januári egynapos kirándulásunkat mesélem: Mikszáth Kálmán Beszélő köntös kisregényének helyszínén jártunk, a ma 112 ezer lakosú Kecskeméten. »Sem magasság, sem mélység nem rettent« – a város jelmondata számomra csupán azt jelzi, hogy síkvidék. A czímerben található ágaskodó ezüst kecskebak heraldikai megfejtését ezek után már az olvasóra bízom.
Ahogy Vályi András írja a XVIII. század végén „fekszik Pesthez tíz mértföldnyire” azaz 100 km-re (hivatalosan 86 km). Kecskemét lakónépesség szerint a nyolcadik legnagyobb, közigazgatási terület szerint a hetedik legnagyobb település Magyarországon. „Bóldog, és nyúgodalmas lakást szolgáltat jó magyar lakosainak” (cirka 72 ezer fő). A Duna-Tisza közének regionális központja.
A legendárium szerint Edward walesi herceg 1935-ös budapesti látogatása alkalmával az első magyar szó, amelyet az angol trónörökös kiejtett a “báráck” volt. A Duna Palotában megszállt herceg fogadásának ünnepi asztalára először két jeles termék, a tokaji bor és egy orosházi kristályhordóba töltött, a kecskeméti városi szeszfőzde 1926. évjáratú barackpálinkája került. A báráck pálinka ma is a város sztereotip védjegye. Egy másik a Repülőtér lett, na meg a Mercedes gyár (2012). Impozáns épületegyüttesben tanulnak, élnek a református diákok, és itt van a tanító és óvónőképző főiskola is. A ketchup (Univer) és Grippen városa.
Itt született Klapka György honvédtábornok, Katona József (1791–1830) a Bánk bán szerzője, Kodály Zoltán (1882–1967) zeneszerző, Latabár Kálmán (1902–1970) színész, táncos-komikus, Mezei Mária (1909–1983) színésznő és Piros Ildikó (1947–) Kossuth-díjas színésznő. Sportolók közül Balzsay Károly (1979. július 23. –) ökölvívó, a WBO volt világbajnoka, Földi Imre (1938–2017) olimpiai bajnok súlyemelő.
Élt itt Petőfi Sándor, Jókai Mór, Melocco Miklós szobrász, Kincses Károly fotótörténész, a Magyar Fotográfiai Múzeum alapítója.
„Piáristáknak szép Lajstromjok, nevezetes Oskolájok” van, és budapest felől innen indulunk, a robosztus épület tulajdonképpen a belváros kapuja. Kecskemét belvárosa kicsi, minden egy helyen van (a Lechner Ödön tervei alapján készült Városházát és Cifrapalotát tatarozzák, a Fotográfiai múzeum zárva, a Katona József színházban ma nincs előadás – a színház épülete nagyon szép, olyan ékszerdobozos, a parkban lévő Katona József szobor viszont elég hogyismondjam…). A Szent Miklós-templom, más néven a Barátok templom a Városházával szemben található, érdekessége, hogy a reformáció kezdetén a helyi katolikusok és reformátusok felváltva tartottak istentiszteleteket a templomban. A kis hálaadó kert Szent Ferenc szobrával, lourdes-i nyitott kápolnával nagyon kedves, barátságos.
A Cifra palotát (1903) a népnyelv nevezte el, de nincs köze az ismert népdalhoz (amit Kodály gyűjtött 1912-ben, Csík vármegyében), igaz a tulajdonosok ráfordultak a népszerűséget adó dalocska marketing értékeire és korábbi fehér helyett zöldre festették az ablakokat. A Zsolnay-majolikákkal díszített szecessziós épület ad helyet a Kecskeméti Galéria gyűjteményének, múlt századi és kortárs magyar festők alkotásainak: Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Márffy Ödön, Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Czigány Dezső festményeit. Zárójel zárójelében egy kiemelés: itt látható a Czigány Dezső Ady portréja!) Itt élt és alkotott hosszabb ideig Herman Lipót, Czigány Dezső, Uitz Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Kmetty János és Révész Imre is. Láttunk régészeti kiállítást, az avarok, majd a gepidák tárgyi emlékeiről (azon viccelődtünk, hogy ők voltak a kihalt biciklis nép), ami a megdöbbentő volt a látottakban, az az ötvösségük fejlettsége. Ami nekünk külön tetszett, az az épület belső udvara, és a Pávás terem, az egykori kereskedelmi Kaszinó díszterme, bálterme.
A 2000-es évek elején a városban 48, 2018-ban már 208 vendéglátóipari egységgel büszkélkedhetett a város (vendéglátóipari egység – na milyen terminológia?). Nekünk egy fiatal lány a Max pizzériát ajánlotta, de egy másik ajánlásra végül a Cézár olasz étterembe mentünk, akinek a tulajdonosa calibriai olasz, Caruso Annunziato. Meglehetősen drága, de nagyon jó (a calibriai pirítóstól a panacottáig) minőségében és mennyiségében is!
Amikor Kecskemétre megyünk, akkor van egy hely, ahova mindig betérünk, egy egészen kicsi helyiségben meghúzódó kávézó. Csepregi Zoltán, a kávézó csongrádi tulajdonosa maga készíti minden vendégnek a rendelt kávéspecialitást. Érti és szereti a kávé kultúráját, és szeret róla beszélni, nagy élmény, ne hagyjátok ki! (NANO Coffee a központban kicsit elbújva az árkád alatt).
Ha egy magyar városban járok, lehetőség szerint a helyi antikváriumokat felkeresem, Kecskeméten két kisebb antikváriumot találtam. Két Libriben is jártam, szomorúságra a Vers tematikában szegényes kínálat, és még a köteteim sem voltak polcon.
Ha érdekel az előző városlátogatásaink:
Székesfehérvár – https://www.facebook.com/david.jona.3/posts/2423949474401680
Pécs – https://www.facebook.com/david.jona.3/posts/2413566948773266

Forrás: Art’hur Irodalmi Kávéház