Nem a szépet vagy a csúnyát
jegyzi a sorom.
Csak az igazat.
Ne mondhassa az unokám
nemzedéke, hogy maszlaggal etettem.
Tartalmát értsék a mai valónak,
ne csak kontúrját tapintsák,
mint ahogy szép nőnek
szabályos állát
tudatlan csodálnák.

Legyen a vers
egy az egyetlenben,
a kor és kór portréfotója,
hangja az épp beütő árnyaknak
s mementója a perc aprólékának.

Legyen magvas, keserédes,
mint hegy-hónaljban termő kökény:
nyelvedre véve, velődön érezd.

Forrás: szerző FB-oldala