…Szerencsére a költemények könnyen születnek. A diákok nem sokat értenek a művészethez, de előttük és a tanárok előtt is, mint akkoriban mindenki előtt, aki műveltnek akarta tudni magát, a biedermeier parancsuralma magas polcra emeli a költészet művelőit. A tagbaszakadt, falusi kamasz vasgyúrók fölött öt-hat széplélek uralkodik. Orlayn és Kozmán kívül egy Lantay Sándor nevű, egy Acs Károly nevű és egy Jókai Móric nevű, aki festőnek készül. A bakának még előttük is tekintélye van. 1842. május 5-én, barátainak mit sem szólva, az ország legelőkelőbb folyóiratába, az Athenaeumba, amelyet Vörösmarty és Bajza szerkeszt, négy verset küld „Ha csekély munkácskáim a megjelenésre érdemesek… gyenge erőmet továbbra is ajánlva…” — írja a szerkesztőnek, akinek olymposi tekintélye előtt őt, a kezelhetetlen vadócot is alázat fogja el, a kezdő költők félsze.
A négy vers közül három trocheusban van írva, s Bajzának van egy külön kis elmélete a trocheusok szerepéről a jövő költészetében. A négy közül kettő — a kor divatjának megfelelően — bordal. Május 22-én megjelenik a rövidebb. A borozó.

Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem,-
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem …

Új szerelem is adódik, mégpedig művésznő iránt. A ‘ költő szellemével hódol neki. Kozma — valamennyijük közt a legismertebb író —, Leveldi álnév alatt a pesti Regélő pápai „saját tudósítója”. Lovagiasan kölcsönadja nevét és rovatát, hogy barátja méltón kifejthesse Szathmáriné színművésznő iránt érzett elismerését. Az első kinyomatott vers után az első próza. S mindez alig három hét alatt. Jegyezzük ide ezt a néhány sort már csak művelődési adatként is, milyen volt a színművészet állása Pápán 1842. május havában. A bírálat Scribe Egy pohár vízének előadását méltatja: „Mindenek előtt említést érdemel Szathmáriné; játéka a fondor hercegnő szerepében teljesen kielégítő volt. Szathmárinét méltán üdvözöljük azon kevesek sorában, kiket honunkban a Músa anyaibb karokkal ölelt. Mindazonáltal szavalásában néha némi egyhangúság, s ha hevesebb indulatokat akar kifejezni: a szavak elhadarása vehető észre. Szathmáriné Malboroughné, Burgundi Margit s Thisbe szerepében szigorúbb bírálókat is kielégített volna.” …
…Pápáról Orlayval Komáromba megy Jókaiékhoz, on-I nan hajón Pestre, onnan haza Dunavecsére. Ismét gyalog. De ezt a gyaloglást már nem kell fájlalnunk, nagy eredménye van. Egy vers, az első nagy vers, amelyet a költő majd összegyűjtött verseinek is első lapjára helyez. Költészetének ez a nyitánya, ez az első tág lélegzetvétel az új világból, a népi és magyar levegőből. A költeménynek pontosan csak a fele remek. Az első szakasz mesteri vonalvezetéssel foglal négy sorba egy tájat, egy helyzetet, egy lelkületet; mint a megcsóvált karikás a durranást, vágja ki az igazi, a nem ujjon számlálható, nagy ritmust:
Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!

Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék, Fejem fölött mig őszi légen át Vándor daruid V betűje szállt…
A második szakasz az igényes, a merész és újító mű-költőt mutatja be. Tizenkilenc éves. (Illyés Gyula: Petőfi Sándor)

Petőfi Sándor: MÖGÖTTEM A MÚLT…

Mögöttem a múlt szép kék erdősége,
Előttem a jövő szép zöld vetése;
Az mindig messze, és mégsem hagy el,
Ezt el nem érem, bár mindig közel.
Ekkép vándorlok az országuton,
Mely puszta, vadon,
Vándorlok csüggedetten
Az örökkétartó jelenben.

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt

SZÁLLNAK REMÉNYINK…

Szállnak reményink, e szép madarak…
Midőn legjobban szállanak,
S szíják a mennyei tiszta léget,
Hol már sas sem tanyáz;
Jön a való, e zord vadász,
S lelövöldözi őket.

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt


HAJAMNAK EGY FÜRTJÉT LEVÁGOM…

Hajamnak egy fürtjét levágom,
Melynek most minden szála szög;
S ha majd elmúlik ifjuságom,
Ha majd megőszülök:
A falra függesztem tükör helyett
E barna fürtöt: így csalom meg szememet,
Hitetve, hogy még fiatal vagyok…
De vajon nem árul-e el
A szív ütése, mely
Majd mindig halkabban dobog?

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt


HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI…

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele…
Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
„Koldusbot és függetlenség!”
Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.

Pest, 1847. január

A sorozat korábbi részei itt olvashatók!