Ilyés András-Zsolt: Hóemberek

Két hóember? Egy nagy és egy kicsi?
Amelyek már most, elkészitésük pillanatában valósággal árasztják magukból az elmúlás hangulatát?

Kopár, kisszerű vidék semmitmondó, elnyűtt telében emelték ezt a testvérpárt, sok-sok évvel ezelőtt. A mikóújfalusi Ilyés András-Zsolt félig öntudatlan, amatőr telitalálata ez a minden eszményit földre rántó hétköznapokról.
Nekem e kép ma, sokadszori megtekintés után is azt sugallja, hogy ahol nem működik az elvont szépség teóriája, ott önkéntelenül életbe lép a kényszerűségből kiizzadt formatervezés, a népi primitivizmus, ami többet ér a sémák stilizált másolásánál.
Magára hagyott, világhuzatban álló hóember-testvérpárt ugyan ki látott, róluk ki hallott? Én egyszer megláttam őket és azóta mindegyre gondolok rájuk. Tanúm van rá, hogy nem üresen képzelgek… (Cseke Gábor)

1. elekes feri:
   2022. január 18. 10:21

   Ez a versike ide kívánkozik, fogadja szeretettel a szerző:

   Tél

   Apró
   a termeted,
   attól
   még csinálhatnánk
   egy gyermeket,
   ameddig
   tart a hó,
   mondta
   Télanyónak
   Télapó.
   Jaj, magát
   mi lelte,
   elolvadok
   a gondolattól,
   felelte
   Télapónak
   Télanyó.

   (Elekes Ferenc)