Ilyés András Zsolt: Hóemberek
Két hóember? Egy nagy és egy kicsi?
Amelyek már most, elkészitésük pillanatában valósággal árasztják magukból az elmúlás hangulatát?
Kopár, kisszerű vidék semmitmondó, elnyűtt telében emelték ezt a testvérpárt, sok-sok évvel ezelőtt. A mikóújfalusi Ilyés András-Zsolt félig öntudatlan, amatőr telitalálata ez a minden eszményit földre rántó hétköznapokról.
Nekem e kép ma, sokadszori megtekintés után is azt sugallja, hogy ahol nem működik az elvont szépség teóriája, ott önkéntelenül életbe lép a kényszerűségből kiizzadt formatervezés, a népi primitivizmus, ami többet ér a sémák stilizált másolásánál.
Magára hagyott, világhuzatban álló hóember-testvérpárt ugyan ki látott, róluk ki hallott? Én egyszer megláttam őket és azóta mindegyre gondolok rájuk. Tanúm van rá, hogy nem üresen képzelgek… (Cseke Gábor)
2022. január 18. 10:21
Ez a versike ide kívánkozik, fogadja szeretettel a szerző:
Tél
Apró
a termeted,
attól
még csinálhatnánk
egy gyermeket,
ameddig
tart a hó,
mondta
Télanyónak
Télapó.
Jaj, magát
mi lelte,
elolvadok
a gondolattól,
felelte
Télapónak
Télanyó.
(Elekes Ferenc)