A felvétel G.I.B. Balfour tengerészhadnagy (Királyi Flotta) műve, s a National Geographic1938-as (5.) száma közölte. A hadnagyi 1937-ben a HMS Carlisle hajó fedélzetén kikötött Tristan da Cunha szigetcsoport mellett, valahol az Atlanti Óceán kellős közepén, Dél-Amerika déli csücske és Afrika déli része között, több mint 2000 kilométerrel délebbre Szent Ilona szigetétől.

A közkézen forgó információk szerint Tristan da Cunha a világ legelzártabb lakott csücskének tekinthető, 112 négyzetkilométer területű, a XIX. század végén alig hatvan ember lakta be a főszigetet (a többi lakatlan), a Carlisle látogatásakor a lakosok száma meghaladta a 150-et, jelenleg 270-nél is többen lakják. Közigazgatásilag Szent Ilonáról irányítják, s amíg Napoleon még fogolyként tartózkodott “imádott” szigetén, Tristan da Cunhán kisszámú brit helyőrség is tartózkodott.

/Kurta-furcsa története: több mint ötszáz éve fedezte fel egy Tristan nevezetű portugál tengerész, de nem kötött ki rajta. Mulasztását az amerikai Jonathan Lambert pótolta háromszáz évvel később, aki birtokba vette a szigetet és két évet élt rajta (később az óceánba fulladt). Végül egy skót katona, William Glass kitartása bizonyult életrevalónak, mert miután a helyi laktanyát leszerelték, ő helyben maradt és családot alapítva, fokozatosan benépesítette a szigetet, amelyen a későbbiek folyamán kizárólag európaiak telepedtek meg (brit közigazgatási érdekeltségű ma is)/.

Az 1937-es látogatás tulajdonképpen jól megszervezett egészségügyi expedíció volt, amelynek során a helyi lakosságot ellátták a legalapvetőbb élelmiszerekkel, orvosságokkal, felmérték egészségügyi állapotát, fogat húztak és kezeltek, „házhoz” vitték a civilizáció legfrissebb anyagi és szellemi termékeit.

A képen az orvosi vizsgálat egyik jelenete látható, amint gyermekeket és asszonyokat vizsgálnak – e cselekedet, akármilyen hasznos volt a szigetlakók számára, láthatóan nem aratott mindenkinél osztatlan sikert. (Cseke Gábor)