Felsérti tenyerem, de behozom
Az erdőt a szobába
Elültetem a fákat, gondolom
Nehéz volt, elég is mára
Örökzöld borítja bútoraim
Míg kint csontok zörögnek
Elhervadnak vágyaim
Sárguló levelek lepörögnek
Percek mérik idejét
Az otthonnak tűnő idegenben
Együttlétünknek kevesét
Zöld labirintus-rengetegben
Lezárt szememben látom
Távozó lépteid az időben
Utánad sietnék, szorongásom
Kerget késői ködben
Felsértett tenyeremben behozom
Az erdőt a szobába
Utolsó varázsos áldozatom
Télen, ködben, hiába.

Budapest, 2022 január 17