B. Tomos Hajnal: Szívmondóka
Elrohantam,
sárba rogytam,
jégre léptem,
visszatértem
csendreménybe,
szívfészkedbe,
sírás ágyán
rámvirradtál,
télben-szélben,
naptenyérben
arcom benned,
felismerted,
puha égben,
nyár-melegben,
éles fényben,
szív-kertedben
vagyok most
és kezdetekben,
mert csak benned
érzem, állom
egy életem,
egy halálom.