Demény Péter (Ivan Karamazov:) Svédasztal
1
Apa azt mondta anyának,
be kell látnunk, hogy a
szerelem ereje hatalmas.
A szüleim nagy szavakat mondanak,
de közben félnek, és döntéseket
hoznak, mert azt hiszik, akkor
nem látom, hogy félnek. De elhatároztam,
hogy mindent érteni fogok, és akkor
nem tudnak átverni.
2
Csak mégsem olyan egyszerű.
Belekapaszkodom egy felhőbe,
a hó ragyogásába, ahogy ugrándozom
hazafelé, és mégis félek. De nekem
nem szabad félnem, mert akkor
ki tudja, a szüleim mit követnek el?
A felnőttekre vigyázni kell.
3
Órákon mindig kibámulok
az ablakon, és az oszi
ideges ettől. Nem akarom
azt mondani neki, hogy be kell látnunk,
mert akkor még idegesebb lesz. Olykor
elképzelek egy szobát, ahol mindenki
lát mindenkit, és mindenki megért
mindenkit. De hát ez a szoba még
messze van, egyelőre a valóság van itt.
Forrás: szerző FB-oldala