Van egy hely, só-lepte,
fogant büszke talaja,
egy szoros, ami falt embert,
s emberek lábnyomát,
azt Parajd betakarta.

Metaforák erdejében,
Hullócsillag jelezte,
virágok véres szirmait,
s a felnevető illatát,
dermedt vihart elnyelte.

Szép ostroma a kőnek,
szikla mely bent szorong,
hol kéz karcolt jelent,
fűtött szívekbe sót,
mely hontalannál is felragyog,

s a mélyben rekedt bálvány,
mormolta az igét,
Tündér zengő varázsszava
visszhang szárnyán elsuhan,
a főnixmadár, s a lét,

mely jövőt is kíván,
s igaz minden hatalma,
hol tárnamenti ösvényén
Székelyföld bérce-várát,
eteti most a mélység maga!

(2022. január 17.)