Amilyen a város, olyan a koldusa. Sőt a bolondja is. A koldusokat elkergetik a templomok elől. Amikor a városból eltűnnek a koldusok, valószínűleg konszolidálódik. A hatalom. Van olyan város, amelyből a Paskália idejére kitiltják a koldusokat. Más városokban a koldusok szakszervezetbe tömörülnek, akárcsak az utcalányok, és a tanács csak asszisztál a helyek szétosztásánál. Ott, ahol a bürgermájszter azt nyilatkozza a sajtónak, hogy a (folyton buzeráló) városi tanácsosok egy bizonyos részét személyesen gyóntatná meg (Jézus feltámadása ürügyén), ott nemcsak szereptévesztés esete foroghat fenn, hanem bizonyára a tavaszi levegőbe szabadult virágpor bódító hatására is gyanakodhatunk. (A gammasugarak is hatnak a százszorszépekre.)
Kár, hogy az elektronikával kihal a klasszikus írásbeliség, mert lenne oly város is, ahol a koldusok szépen megfogalmazott folyamodványokkal ostromolnák a Burg urait, és az irattár majd megőrizné ezeket az alkotásokat az utókornak. A mai város elvárja koldusaitól, hogy CD-n nyújtsák be kérelmüket egyik-másik jobb kéregető helyért, vagy éppen villanylevél (e-mail) útján próbálkozzanak.
De még ezzel sem volna baj, mert vannak már okos és művelt koldusok.
A száz éve született Szerb Antal egy helyütt beszél a koldulásról is. A humanisták egymással leginkább filológiai dolgokról leveleztek, írja: dicsérték egymást vagy szívességet kértek. A fejedelmekhez és főpapokhoz pedig gondosan kidolgozott kolduló leveleket írtak. A humanista kolduló levél alapgondolata: a humanista, amikor levelet ír egy nagyúrnak, vagy ha neki ajánlja egy művét, a nagyúr halhatatlanságát biztosítja, hiszen a levelet vagy még inkább a könyvet az egész művelt világ és az utókor is el fogja olvasni; a kért jutalmat tehát megszolgálta.
A különös az, jegyzi meg Szerb Antal, hogy a kor nagyjai nem mulattak a humanistán, hanem csakugyan megjutalmazták, vagy pedig rettegtek irodalmi bosszújától. Filelfo, a legnagyobb stílusú szélhámos a humanisták között, még a török császárnak is írt, amikor az Konstantinápolyt elfoglalta, egy görög levelet és dicsőítő költeményt; és a szultán meg is jutalmazta.
Filelfo gyakorlata ma is gyümölcsöző. Okos és művelt koldusaink kérvényük és CV-jük (életrajzuk, curriculum vitae-jük) mellé bízvást oda csatolják a modern kor panegirikuszait is. A harmadik évezred humanistái között is ott sunyítanak a zseniális stréberek, akik alkalomról alkalomra kinyújtják kezüket a jutalomért, és cserébe mind szebben csilingelő dalokat komponálnak a már domborodó új Csák Máték dicsőségére.
Az ország nagy kegyura halott. Ló döglött, hám ürült. Itt vannak az új éhesek, a prédát leső új hiénák. Székely János azt írta, hogy becsüljük meg hóhérainkat, meg hogy Spanyolország a spanyol nemzeté, és aki még nem spanyol, az már eretnek. Most azt is leírhatjuk, hogy becsüljük meg koldusainkat.
Akik előbb csak az utcasarkokon, aztán a templom lépcsőin, végül az akadémián kéregetnek. Vigasztaljuk: ne csüggedjetek. Uraitok felhágnak a polcra, ahonnan élvezet osztogatni az alamizsnát.

Lesz pünkösd is, és lesz mindig karácsony. Gyakoroljátok a nótát, lelki rongyosok.

(Népújság, 2002. május 4., szombat)

1. Demeter Maria:
   2022. január 25. 08:00

   Ez nekem nagyon tetszik.