B. Tomos Hajnal: szerelmes rigmusok
voltam madár eged
alatt
téli éjben fénylő
ablak
ujjadban bizsegő
ének
bordád mögött meleg
fészek
kezem kezedbe
olvadva
szemem szemedből
olvasva
vágyat rügymosolyt
fakasztva
cella-ködből
tavaszodva
maradjunk így
mindig
mosttól meleg
földig
maradjunk mint
völgyek
egybegyökerezett
tölgyek.