Bajor Andor halálának évfordulójára

„Hiába, már egy sem olyan, mint Hofi” – gondolom olykor én magam is, és hallom gyakran másoktól. Pedig egy egész ország ment ki Hofi alól, egy egész kor futott ki alóla, s a maiak nem azért nem Hofik, mert nem elég tehetségesek, hanem azért, mert megszűnt a „mindenkinek ugyanaz a problémája”-jelenség.

„Petőfi elesett, halála a szükségszerű pillanatban jött,
ahogy a nagy életek szoktak véget érni: ha egy pár héttel
tovább él, idegen ember egy idegen világban.” – írja Szerb Antal. Bajor Andor is így halt meg valahogy 1991. január 24-én. Ki nevet ma már azon, hogy „Miért evett Bodoni elvtárs vadasbélszínt zsemlegombóccal?” Ki tudja ma már, hogy mi volt az Ütünk?
De ki ugrana ma fel a Pilvax asztalára? Attól, hogy valami ma nem úgy van, mint egykor, az az egykori ma még nem volt kevésbé igaz, mint a mostani.
Valamikor volt egy romániai magyarság, amelyik joggal féltette létét egy pokoli és nacionalista diktatúrában. Más gondja nem is volt, mint ez a pokoli diktatúra. SENKINEK nem volt más gondja: az állások, a fizetések, a tiltások, a szabályok államiak és mindenkire egyformán érvényesek voltak.
Míg viszont ma mindenki máshol dolgozik, más a fizetése, más szabályokat követ és más tiltásoknak engedelmeskedik. Akkoriban mindenki megvette az új Bajor-kötetet, és alig várta, hogy az Ütünkön röhöghessen.
Ma mindenki saját maga jut el Bajorhoz, ha eljut. A látásmódért mindenesetre érdemes. Van látásmód, amely mindenből viccet tud faragni. Egy másik viszont egyszerűen azt látja, hogy az emberek nevetségesek, a kapcsolatok kérészéletűek, a nagy szavak üresek, és mégis szeretünk élni. Azt hiszem, Bajorra ez utóbbi jellemző.
Nabokov azt mondja, a „na és”-t, egy érzéketlen ember naését semmivel nem lehet feloldani. Egy ember rovarrá változik – na és? Erre nincs racionális válasz. Az első látásmód nevetése megszabadít: távolabbra helyezi a kérdést, nem törődik vele. A második FELszabadít: az ember folyton visszatér hozzá, de már könnyedebben.
Bajor Andor a könnyedség nagy biztosítója volt.

Forrás: szerző FB-oldala