A pillanatok szárnya

Ne búsulj, komám, fáradt Péter,
mindig lesznek energiáid,
mindig belátod, hogyha szíved
nem jóra vágyik.

Szomorúan haltam meg én is,
te igyekezz valami másra:
harctalan és politikátlan
megtagadásra.

Felejtsd el, amíg még lehet,
hogy más, más emberek is élnek.
Ülj háttal nekik és a tollad
fordítsd a fénynek.

Mikor neked eljött a Csinszkád,
én már réges-rég halott voltam.
Éltem még, de már tudván-tudtam:
jövőm a múltam.

Nem féltelek: van még benned
költészethez épp elég bánat.
A pillanatok szárnycsattogtatva
hajh, messze szállnak.

A magyarság az csak magyarság,
szemedet ő, az asszony őrzi.
Eged magas, de mindig-mindig
a föld előzi.

Ami nincsen, nem lesz soha,
figyelj hát arra, ami van.
Így tán elhiszed: ami világít
nem boldogtalan.

Forrás: szerző FB-oldala