Angyalok kelnek életre
GERGELY Tamás kérdezi FEHÉR Illést Zoran BOGNAR magyarul megjelenő könyvéről, az Új Emberről:
Rémlik, hogy az Új ember bemutatóját januárra jelezted, huszonharmadikán kérdem: volt vagy lesz bemutató, s ha igen, hol? Hiszen magyarra fordítottál egy szerb költőt…
Nos: huszonharmadikán válaszolok.
Ma tudtam meg, hogy Zoran Bognar kétnyelvű kötete: Novi čovek – Új ember a Parnasszus kiadóba holnap érkezik a nyomdából. Eleve nem bemutatóról volt szó, hanem a megjelenés időpontjáról.
A bemutató más lapra tartozik. Egyszerre fordítottam Zoran Bognar Új emberét és Turczi István Ürességét. Mert mindkét szerző könyvkiadással is foglalkozik – az éteren keresztül összehoztam a két szerzőt. Közvetítésemmel megbeszélték: T. I. vállalja az Új ember, Z. B. pedig az Üresség kétnyelvű kiadását. Az Ürességről már beszégettünk (Káfé), az Új ember meg itt van – asztalunkon.
Tervek: tavasszal Budapesten is, Szabadkán is, Belgrádban is közös bemutatókat tartunk.
Mire számít a műfordító, milyen fogadtatásra? Hiszen sikere Bognarnak Németországban volt, megegyezik a német meg a magyar versízlés?
Mire számít(hat) a műfordító? Elfújta a szél – Margaret Mitchell regényét ki nem ismeri?! És hányan tudják, hogy magyarra Kosáriné Réz Lola és Sulhóf József fordította?
Kinevezel műfordítónak? Műfordítással is foglalkozom, egyébként biokémikus vagyok, a tudományok doktora… Kilenc kétnyelvű, nyomtatásban megjelent kötet után talán már nem kell magyaráznom, miért élek a költészet világában is.
Ergo: műfordító is vagyok – olyan, aki, amit a műfordítás terén tesz, saját örömére teszi. Ha ebből kellene megélnem, zsebpénzre sem futná.
Saját örömöm… ez azt jelenti, senkitől sem függök, kizárólagosan azt fordítom, ami tetszik, amit magamévá tudok tenni, amit belülről érzek. Honoráriumot – egyetlen eset kivételével, amikor J. A. a szó szoros értelmében rám erőltette… – sosem kértem, sosem kaptam.
Milyen fogadtatásra számít a műfordító? Műfordítói tevékenységemmel sok barátot szereztem, sokan ismernek, de… megértem azt is, hogy egy bizonyos kötet (a verseket csak válogattam, fordítottam és összeállítottam) egyetlen bemutatójára sem hívtak meg… egy másik kötet nyomdai előkészítése során a lektori megjegyzések felét sem mutatták meg…
Nem tudom, van-e egyáltalán német, magyar, szerb,… versízlés, de merem remélni, Zoran Bognar Új embere és Turczi István Üressége is megtalálja a maga olvasótáborát Magyarhonban illetve Szerbiában. Mert mindkét mű egyetemes értékeket képvisel.
Ki ez a Bognar Zoran? Mintha a Biblia világába tértünk volna vissza a versével. Egy új próféta, a ”Homo nucleus” költője?
Két mondatban: Zoran Bognar – barátom, testvérem, lélektársam. Ezen felül: költőóriás.
De, akik elé válaszaimat tárod, valószínű ennél többre kíváncsiak.
Száraz adatok: munkáságát eddig 2 regény, 24 verseskötet, 3 esszégyűjtemény és két antológia fémjelzi. Műveit 24 nyelvre fordították, számos hazai és nemzetközi kitüntetésben részesült. Alkotásait több mint 200 esszé, kritika, tanulmány és egy monográfia méltatja. Belgrádban mint hivatásos író él. A szerb kiadóvállalat „Dereta” (www.dereta.rs) szerkesztője, az „Ars Longa” szépművészetek megőrzője alapítvány elnöke (http://www.fondarslong).
Kiragadok néhány költészetét méltató idézetet:
„Zoran Bognar különleges érzékenységgel megáldott, fellegekben járó, jövőt idéző költő, aki számára a költemény az ismeretlen megnevezése és merülés az ember által sejtett új lehetőségekbe. Peter Handke
„Zoran Bognar különleges tehetséggel rendelkező, eredendően expesszív költő.” Lawrence Ferlinghetti
„Zoran Bognar kétséget kizáróan a legérdekesebb új európai költői nyelvet képviselő költők táborába tartozik.” Franco Vanneli
„Ez nélkülözhetetlen, emberbarát költészet: költészet, mely elhagyva a papírt, mélyen a véráramba hatol és lázadó egyéniségünkkel összeforva mindörökre ott marad.” Antonio Porpetta
Ha ezt a profetikus, fennkölt hangú szöveget megpróbálnám mégis a kortárs világ konkrétumaihoz lehozni, kérdem: bele lehet-e képzelni a volt Jugoszlávia valóságát ezekbe a sorokba? ”A sebzett bika szemében látszik az elődök nyomora”
Hogy az olvasó valamilyen képet kapjon magáról a műről:
Először egy idézet: „Ha Dante Színjátékán és Goethe Faustján kívül létezik mű, melyet újra és újra kell olvasni, értelmezni, akkor az Zoran Bongar Új embere.” Nemanja V. Subrosa.
Zoran Bognar Új embere 20 száz sosros énekből áll, de négy részre tagolódik:
- Szentháromság (a letargiától a liturgiáig), I. – III.
- Ősklepszidra (ezredéves ellentmondások), IV. – VI.
- Homines, őstestamentum (anthropologiae rapsodia III – (r)evolúció) VII. – XVIII. és
- Új világ, Elízium. XIX. – XX.
Mindegyik rész idézettel indul.
Az első Schilleré: „Mindketten az igazságot keressük,/ te a külvilágban, én magamban és/ szívemben, és mindketten megleljük./ Ha a szem ép, a külvilágban Alkotót/ lel, ha a szív ép, akkor benne a világ/ önmagát szemléli…”
A második Tin Ujević-é: „Te Régi-Új Világ,/ a ma holnap tegnapod lesz…”
A harmadik Milton Elveszett paradicsomából származik:”… … izmos szárnyadat kitárva/ galambként kotlottál az Űr felett/ s termékenyítetted – világosítsd /elmém ködét, elestemből emelj,/ védj, hogy a téma fennségéhez illőn/ hirdessem az örök Gondviselést/ s embernek igazoljam Isten útját.”
A negyedik Todor Manojlovićé: „Visszatérőben vagyok, lelkemben új/ összhang duruzsol, új hajnal ébred,/ melyben az Ős és a Jövő ölelkeznek. Ki vagyok?/ A bölcs, nagyszerű, legtávolabbi ősatyák/ legöregebb és legfiatalabb barátja; és az/ új zászlókkal, új jelképekkel ezután jövő/ dédunokák barátja….”
Ezek az idézetek a mű tartalmáról szólnak.
Az alkotás a puszta gondolattá vált égről, mint áttetszőségről és az örökös lebegés létezéséről, az istenitől az emberiségig vezető útról szól. Bognar Új embere ezen az úton állandóan Isten felé halad, de egyúttal Luciferhez is visszatér. Ahogy szeretett egyének, állatok pusztulnak, angyalok kelnek életre – mert az alkotó nem csak érző, értő ember, személyesen is átélte a délszláv háború borzalmait. Azt, amit az első énekben elkezdett,
A vízöntő korszaka különleges
átváltozást hoz: az Új Fény Zarándokútját,
a tudat neoalkímiáját, a költő
megbocsátását és végül… partot, egy
síkot a Hegy irányába, a Sehol-sincs,
Isten Fia, a Szentlélek Atyja irányába…
a végkifejletben, a huszadik énekben leli – az Új világban, Elíziumban:
A felettünk lévő áttetsző ég immár
puszta gondolat, a kiapadhatatlan
feltámadások kertje, amely, mint a nap,
ugyanazon szorongásokat világítja meg.
Fiaim, ha már a hamu elől nem tudtatok
elmenekülni, belőle kell építkeznetek.
Lépjetek ki önmagatokból, lemondással,
Új Arany-korral ajándékozzátok meg
magatokat, Ősrégit és Jövőt egyesítsetek,
Új Világ(osság) pásztorává váljatok,
az ártatlanság útjára, a sehová-vezető
útra térjetek. A válaszokat a szó nélkül
feltett kérdésre meg kell találnotok: Kinek
az elődei vagytok? Ki tekint benneteket
óceánnak és ki láthatárnak? Ki tekint
benneteket földnek és ki pornak… Addig
bezárom a szent kastélyt. Nem lesz mise,
gyónás, harangzúgás, amíg meg nem
születik bennetek az Új Ember, amíg
a villám visszfényében fel nem tűnik előttetek
az Új Világ, a Terra incognita, az Elízium…
Írom – ahogy szeretett egyének, állatok pusztulnak, angyalok kelnek életre:
Most már tudom,
a férfi-sírás a nőnek sosem nevetséges.
Olykor hajnalonként, látva, ahogy
ártatlanul alszol, minden megölt angyal
nevét külön említve, könnyezve
bocsánatodért könyörgök: Abaddon,
Agares, Agi*, Adramelek, Amiziras,
Amy, Anmael, Arakiel, Raziel,
Ariel, Arioch, Armaros, Arm en,
Artakifa, Asbeel, Asmodel, Asmodeus,
Astarot, Astoreth, Atarculph, Auza,
Azaradel, Azazel, Azza, Asael,
Balam, Baraqel, Barbiel, Batraal,
Beelzebub, Belia, Basasael, Beleth,
Balberith, Caim, Carnivean, Carreau,
Dagon, Daniel, Ezeqeel, Flauros,
Goap, Gadreel, Gressil, Hakael,
Hanael, Harut, Iblis, Jelahiah, Iuvart,
Jeqon, Jetrel, Kasdaye, Lauvijah,
Lopez*, Lucifer, Mammon, Marchosias,
Marou, Mephistopheles, Moloch,
Meresin, Mulciber, Murmur, Nithael,
Nilaihah, Oeillet, Olivier, Uza,
Paimon, Penemue, Procell, Pursan,
Raum, Rimon, Rosier, Rumael,
Samael, Samsaveel, Saraknyal,
Sariel, Sátán, Sealiah, Semyazza,
Senciner, Shamsiel, Simapesiel,
Sonneillon, Tabaet, Thammuz, Tumael,
Tomislav*, Turael, Urakabarameel, Uzziel,
Verrier, Verrine, Vual, Yomyael, Zavebet,
Belfegor, Forcas és én… Gábriel…
Kezdettől fogva kételkedtem,
önmagadtól riadt őzikém, bukásuk
miért következett be. Közösségükhöz,
logikus állításokból, sejtésekből álló
megmagyarázhatatlan bizalommal,
oly méllyel, melynek az egyszer és
mindenkorra adott magyarázatát
önmaguk is ellenezték, hű maradtam.
*Szerző által teremtett angyalok:
Agi – a szerző vukovári kataklizmában elpusztult – magyar kuvasz – kutyája.
Lopez – félszárnyú galamb, melyet a szerző háza előtt talált, ápolta és etette, míg Agi sorsára nem jutott.
Tomislav (Tomiszláv) – a szerző feleségének autószerencsétlenségben meghalt testvére
És mi minden történik még? Felesleges magyarázgatás helyett, még néhány rész az Új emberből:
Kérdem: egy pillanat alatt miféle
belső démonok nemesítették és
ébresztették fel benned az első
egyetemes festőt? A falakra festett
mamutok megmagyarázhatatlan
tisztasága őrzi az ősi dallamot.
Primigenius, ami valójában a lényeg:
a barlang mélye saját mélységed
tükre volt. Hajdani kisugárzásuk
szakadatlanul bizonyította,
nem a külső vagy belső általad
birtokolt szépség a fontos, hanem
az, amit teremtesz…
Ismét csend. Senki sem felel.
Mindenki az ős-homályhoz hasonló,
befelé fordult hangokra figyel.
Ha jól értettem, mindenki azt várja,
feleletem gondolatuk visszhangja
legyen. Az ég, amely még most,
mint a szédítő magasban,
áttetsző volt, pőre gondolattá vált,
a számtalan feltámadás gyümölcsöskertjévé,
melyet egyazon szorongás
és egyazon nap világít. Íme, vannak
emberek, akik kétségbe vonják az égen
született lelkek lehetséges kettészakadását,
majd a lét mágneses tere felé közeledve,
a gyökér világítótornyának
erőterében, újra-egyesülését.
Maga a mű nagyszerűségének érzékeltetésére még két – számomra legszebb – idézetet választottam:
…nem az erővel rendelkezők a győztesek,
hanem a megbízhatóak, akik képesek
a bátorság erejével cselekedni;…
és
…Sosem ismertem
meg, milyen érzés angyalszárnyakkal
ölelkezni, de hiszem, újszülött
kislányom talpának, kisujjának
simogatásától nem magával ragadóbb…
Mert maga a fordítás életem egyik legnagyobb vállalkozása és segítség nélkül nem sikerült volna – idézek a Fordító jegyzetéből:
Köszönetnyilvánítás:
Köszönöm a szerzőnek, hogy egyik legfontosabb művének fordítását rám bízta.
Hálásan köszönöm Sebestyén Péternek a fordítás során nyújtott felettébb értékes kiegészítéseket és a lektori feladat lelkiismeretes elvégzését.
Akiknek segítsége nélkül ez a könyv nem látott volna napvilágot – a kiadó: Parnasszus és főszerkesztője Turczi István. KÖSZÖNÖM.
És köszönöm Gergely Tamásnak a lehetőséget, hogy az Új embert a KáféFőnix olvasóinak bemutathatom.
Pusztai Péter rajza
2022. január 27. 14:13
KÖSZÖNÖM!
Zoran Bognar nevében is!