Poézis

Fagyos tónak fagyott vizén
két kis maci korcsolyáz,
a költő meg úgy röhög, hogy
valósággal gurguláz.

Régen ez még mese habbal
vagy legyintés volt csupán,
ma meg, íme: breaking newsban
bámulsz csak reá bután.

A mese ma realitás,
messze sodró karantén,
mintha nekünk rendezte vón
Mester Quentin Tarantén.

A Pulp Fickó meg a Kill Bill
puszta múví, semmi más:
Erdélyben a Medvék Tava
fagyja szét az olvadást.

Lencsefőzelék

Egy-egy házban a hatalom teázik,
míg lencsét eszünk nem tál-, hanem kádszám.
Bent van a lelkünk, s másik lelkünk fázik,
és fent pipál a Sashegy vagy a Vácmány.

Csodálkozunk vágyaink szép Kodályán,
és eszünkbe jut Bartók, a magányos.
Ülünk időnként a töprengő ládán,
és szomorúan bámul ránk a város.

Egy szűk világ bűneit kell viselned,
és nem vagy elég felnőtt, elég gyermek,
bár gyermek-léted jobban szereted.

A nyári percek még meglátogatnak,
ne vágd oda a problémátlan hadnak,
hogy ment el Bartók s Kodály hogy maradt

Forrás: szerző FB-oldala