JÉKEY ALADÁRNAK.

Én itt vagyok, akarva-nem-akarva,
A végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem;

Anyám, a tenger apadt,s itthagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok:
Gazdátlan, üresház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való.

Apály s dagály közt, így, időm múlván,
Várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part.
De aki titkon a füléhez tart.

Magányban, éjben, emberektől távol
Annak mesélek egy más, szebb világról.

Forrás: Reményik Sándor: Csak így… Versek, 1918—20. Torontói Könyvtár állománya